Közös kincsünk: Vaszary János életműve
„Majdnem minden szép és nemes eliramlott tőlünk…”
Szerző: Lőrincz Sándor
Az a tanár – nem kell helytörténésznek lennie, csupán városa múltja, értékei iránt érdeklődőnek –, aki fontosnak tartja tanítványaival megismertetni a jeles kaposvári alkotók életművét, nos, az mesél a lurkóknak, miközben albumokat lapoznak, vagy éppen egy-egy képet elemeznek. A Parkbant például, amely az egyik legismertebb alkotása vagy a macskákkal játszadozó lila ruhás nőt, a Katonák a hóbant vagy a Verandát, amelyekre Takáts Gyula, a magyar költők doyenje írt egy-egy rövid verset. De említhetném a nagybácsiról, Vaszary Kolos esztergomi érsekről készített festményeit is, aki segítette-támogatta az unokaöcs pályáját, no meg az egyszerű, falusi ember örömét-bánatát megjelenítő munkákat, a paraszti idillt – köztük több somogyi vonatkozású művet. S akkor még nem szóltunk szakrális témájú alkotásairól sem, Jézus siratásáról, a Levétel a keresztről című munkájáról, nagyvárosok vászonra vitt tarka forgatagáról, vízparti képeiről, aktjairól, mint ahogy grafikáiról, iparművészeti munkáiról: kerekded formákból építkező, szépséges gobelinterveiről, melyeknek ügyes kezű asszonyok adtak végső formát, dekoratív plakátjairól, no meg a tanítványokról, hiszen a művészetpedagógia jelentős szerepet kapott az életműben.
A Somogy Megyei Múzeumnak köszönhetően, születésének 140. évfordulója kapcsán tavaly több mint félszáz tanítvány mutatkozott be Kaposváron, köztük több ugyancsak e vidékről induló alkotó is. Nagy élmény volt látni Vaszary gyűjteményes kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában, ahol a kaposvári Vaszary Képtár által meghirdetett pályázat 200 ifjú alkotója közül 35 általános és középiskolás, illetve egyetemista műve is falra került.
Hiszem, hogy minden erőfeszítésnek van értelme. Még akkor is, ha a fiatalok jelentős hányadát hidegen hagyja az igazi művészet; megreked a bóvlinál, a bulvárnál, nem érdekli, hogy miféle élet volt Kaposváron Vaszary idejében – csak az, hogy ma milyen –, hogyan nevelkedett festőbüszkeségünk, hol járt, kivel találkozott, mennyi kínról és gyönyörről tudna mesélni műterme, mert Perneczky Géza szavaival: „sok minden elmondható róla, csak az nem, hogy könnyed stílusban csevegő dekoratőr lett volna”.
Sokan sokat tehetnek nevének ismertebbé tételéért. Különösen akkor, amikor a diákok tájékozatlansága égbekiáltó. Lehet, hogy képesek kiselőadást tartani a világ csodáiról, ám arról jobbára csak hírből hallottak: egykor a kaposi utcákat koptatta Vaszary is. Tóth Istvánné, a Kaposvári Egyetem adjunktusa néhány hallgatójával azt kutatta legutóbb: miként vélekednek a diákok a különböző, társadalmunkat érintő témákról, mennyire tájékozottak az őket körülvevő világról. Csaknem kétezer 8-15 éves tanulót faggattak, s kiderült, a gyerekek 20 százaléka tudta csak hibátlanul felsorolni Somogyország szomszédos megyéit. S ami még elképesztőbb: csupán 10 százalékuk tudott ötnél több megyei nevezetességet felsorolni. A nevezetességek sorában a Tesco, a Pláza, a Krokodil Zoo, az Európa Park előkelőbb helyen állt mintegy 50-30 százalékos ismertséggel, de ezeket is megelőzi az élményfürdő. A műemlékek sorában a somogyvári és a kaposszentjakabi bencés apátság, a kőröshegyi templom, a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház, a püspöki székház vezet, és látnivalóként megemlítették a Rippl-Rónai-villát és a Vaszary Képtárat is.
Tehát valamit tud(hat)nak Vaszaryról, de nem túl sokat.
Bizonyára azzal sincsenek tisztában a fiatalok, de még a régebb óta fiatalok sem, hogy 2007-ben a Somogy Megyei Közgyűléstől Örökségünk-Somogyország kincse kitüntető címet kapott Vaszary életműve, amelyet a Festők Városa hangulatfesztivál keretében adtak át. Azon a rangos eseményen, amely kiválóan alkalmas a művészek és a művészeti ágak, a kulturális értékek népszerűsítésére.
Van tehát teendő bőven! Szülőnek, rajztanárnak és osztályfőnöknek, népművelőnek és muzeológusnak, no meg a médiának, amely szereti negatív hírekkel bombázni a tévénézőt, rádióhallgatót, újságolvasót.
