Szentjeiket ünneplik a verbiták
Sok arc – egy szív
Szerző: Bókay László
A verbiták missziós munkájuk során lelkipásztori munkát végeznek, iskoláik révén részt vesznek az ifjúság nevelésében, de a sajtó- és rádióapostolságban is tevékenykednek. Saját szemináriumaikban a papi és szerzetesi hivatásokat mozdítják elő, segítve ezzel az egyházmegyei munkát is. Időről időre jelen vannak az Egyház megújulási mozgalmaiban. Különös súlyt fektetnek a bibliaapostolságra, részt vállalnak a szociális munkában, mindenhol határozottan lépnek fel a szociális igazságtalanság ellen, mindig a szegények mellé állnak. Ugyancsak részt vesznek a vallások közötti párbeszédben is. A verbita missziósok közössége mára a katolikus világ hetedik legnagyobb férfi szerzetesrendjévé fejlődött.
Magyarországon először Máriakéménden működtek lelkipásztorként. 1924-ben Budatétényben, majd Kőszegen építettek misszósházat. 1929-ben felszentelték a Szent Imre Missziós Szemináriumot. 1950 előtt a rend fő feladatának a hivatástoborzást, a sajtóapostolságot és a népmissziót tekintette.
A szerzetesrendek feloszlatása előtt igyekeztek minden fiatal rendtagot külföldre küldeni, hogy ott folytathassák tanulmányaikat. A rendszerváltás előtt huszonhárom magyar verbita működött szerte a világban, különböző országokban. A rendszerváltás után a szerzetesek többsége hazatért, s újjászervezte a magyarországi rendtartományt. A hivatásgondozás mellett az újraevangelizációba bekapcsolódva, a helyi egyház megújulásában vállaltak feladatot.
