Mécs Lászlóról halálának 30. évfordulóján
„Ha a mérték tönkrement…”
Szerző: Korzenszky Richárd OSB
Fotó: Tálos Zoltán
Mécs László szerette, ismerte a Bakonyt. Valamelyik alkalommal Pannonhalmán Szent Gellért ünnepén a Bakonyi látomás című verset én mondtam el, nem kis izgalommal, mert Mécs László is ott ült a hallgatóságban. Utána gratulált, majd azt mondta: ezt igazából így kell énekelni… és elkezdte dúdolni a számomra azóta már ismerőssé vált dallamot. „Őszbe fordult a Bakony, / Balladázó, vad Bakony, / A Hold nézi fél-vakon, / Ködhályoggal, fél-vakon.”
A Bakonyban a háború után szinte betyárként bujdosó Mécs László egyik legjobb verse ez. Ebben van az a kérdés, amely időszerű ma is: „Ki a betyár? Ki a szent? / Magyarhonban ki a szent? / Ha a Mérték tönkrement, / Senki, semmi meg nem ment.”
Igen, kell mérték, és kell erkölcsi rend.
1978. október 8-án Pannonhalmán gyémántmiséjét mondta. Fiatal papként volt ő plébános a Felvidéken, Nagykaposon és Királyhelmecen. Verseiből sugárzik, hogy szívesen volt pap: szerette az életet, szerette az embereket. Bántotta minden igazságtalanság, felháborította a szegények nyomora, a különböző nyelvű népek közti feszültség gerjesztése. Ezt írta: „Átkozott, ki székelyt gyilkol Szent Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton.” (Hajnali harangszó) Majd később, egy másik költeményben: „De ma se látszik, hogy tavasz van; / magyar máglyád tüzén pohárköszöntős / senkik sütik ma pecsenyéjüket.” (Sötét március).