Könnyező Mária-kép Gyergyószentmiklóson
Mária csodás illata
Szerző: Ivancsó István
A „mi” kis templomunk éppen olyan, mint „itthon” bármelyik görög katolikus falusi templomunk. Elődje fatemplom volt, mely egy tűzvészben leégett, s csak a Mária-kép maradt benne épen, valamint az ikonosztázion keresztje. Mi ez, ha nem csoda? Bizonyára a könnyezés előkészülete. A kép az új templom oltárára került (szokatlanul, mert Mária-képet nem szoktak oda tenni), a kereszt pedig a csókolóállványon van, látszanak rajta a tűzvész nyomai.
Paul Dumitru ortodox paróchus szeretettel fogadott bennünket. Reverendát öltött, imádkozva vonultunk be a templomba. S megláthattuk a csodát! Előbb az ikonosztázion északi ajtajából, majd a család férfi tagjai be is léphettek a szentélybe, hogy közvetlen közelről is szemlélhessék az ikonon kétujjnyi szélességben bőségesen szivárgó nedvességet. Mária jobb szeméből folyik le a kép aljáig, a keretre. Mivel pap vagyok, megengedte az atya, hogy ezzel megmirováljam a családot. A nedvesség valójában nem könny, hanem műrószerű anyag; rendkívüli illatát egész nap éreztük még az autóban is. Feleségem úgy próbálta magyarázni a gyermekeknek, hogy Mária szépsége fedezhető fel ebben is. A legszebbnek, a legszentebbnek, Jézus édesanyjának ilyen könnyei lehetnek, ilyen csodás illatúak.
Valóban csodáról van szó. Megmagyarázhatatlan eseményről. Száraz deszka a kép anyaga, hátlapja gyalulatlan, nincs is lefestve. Teljesen száraz. Semmi manipulációnak nincs rajta nyoma. (A pap és papné lelkülete is olyan, hogy távol áll még a gyanú is tőlük, hogy bármit tettek volna vele.) A könnyezés a teljes jobb szemből függőleges sávban halad. Csak ott jelenik meg, a kép más részein sehol máshol, nem lehet páralecsapódás. A kép az oltáron áll, nem kaphat a másfél méterre lévő falból nedvességet. A nyári kánikulában is jelen van az esemény.
