Végső nyugalomra helyezték Pécsett a humanista költőt
Tisztelgés az egykori püspök, Janus Pannonius előtt
Szerző: Fazekas Orsolya
Fotó: Fazekas Orsolya
Október 21-én délelőtt emlékkonferenciát szerveztek Janus Pannonius tiszteletére, melyen neves előadók, professzorok idézték fel az egykori püspök munkásságát, a korszak sajátosságait. A konferenciát követően a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kihelyezett ülést tartott a Püspöki Palotában dr. Boross Péter elnökletével. Ezen az ülésen fogadták el azt az előterjesztést, mely a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a pécsi bazilika altemplomában nyugvó jeles személyek sírjait. Az ülésen, majd a későbbi szertartásokon is megjelent dr. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke és dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter.
Az ünnepi szentmise 15 órakor kezdődött, ahol a zsúfolásig megtelt bazilika hívei egy emberként tisztelegtek, imádkoztak egykori püspökükért. A szentmisére eljöttek Janus Pannonius szülőföldjének, egykori temetési helyének püspökei is Horvátországból. A szentmise főcelebránsa Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt, aki beszédében Janus Pannonius életét végigkísérve az általa itt hagyott örökségről szólt. Mint mondta, „Janus Pannonius örökségéből sokat tanulhatunk a mai posztmodern, széthulló Európában. Janus úgy gondolta, hogy szellemével, amellyel bekerült Európa humanistáinak társaságába, fölemeli azt a földet, ahol született. Soha nem tagadta meg magyar voltát, pedig még csúfolták is érte. Amit külföldön elsajátított, azt hazahozta, hogy »Pannónia is küldje a szép dalokat«. Akkoriban nem kellett a kereszténység gyökereit keresni, mert szinte minden arról szólt. A reneszánsz visszanyúlt az ókor klasszikus kultúrájához, ezt csak azért tehette, mert az alázatos kódexmásoló szerzetesek a pogányok nagyjait értékelték, és műveiket átmentették az utókornak. A ma emberének a kereszténység gyökereihez kell visszanyúlni, ha azt akarja, hogy Európa megtalálja önmagát. E tekintetben messze elmaradunk a régi korok emberétől, mert azok nem tagadták le a múltat, hanem még dicsőítették is. Emberszemléletük a humanisták emberképe volt, amely nem szakadt el Istentől, legföljebb jobban középpontba került, mint annak előtte.” Végül beszédét így zárta Bábel Balázs: „Főpapsága az ősi keresztény alapokon nyugvó Pécsi Püspökségben az apostoli folytonosságot biztosította. Szép verseivel is a Teremtőt dicsőítette. Komolyan hitte az üdvösséget és a föltámadást, amit a Siratóban meg is vallott.”
A szentmise után következő temetési szertartás végén Boross Péter és Szili Katalin mondott beszédet, majd az altemplomba vonulva örök nyugalomra helyezték Janus Pannonius földi maradványait. A sír Dulánszky Nándor püspök mellé került, az altemplom nyugati oldalára. Egy bükkfából készült, horganyzott rézlemezzel borított, reneszánsz mintázatú koporsóba helyezték az 1991-ben megtalált csontokat. A síremléket prof. Rétfalvi Sándor szobrászművész készítette.
A síron túli élet reményével harmadszor temették el az egykori püspököt, aki maradandó értéket, szellemiséget hagyott ránk. Ezt tisztelve őrizzük szívünkben, lelkünkben, és ezen tisztelettel látogatjuk sírját most már a bazilika altemplomában.
