új feladat a Szűzanya közvetítésével
Imádkozó jelenlét
Szerző: b.z.
Fotó: b.z.
A történet öt évvel ezelőtt kezdődött. Egy éjjel Marika azt álmodta, mellette alszik a Szűzanya. Mikor reggel felébredt, még mindig e szokatlan álom hatása alatt imádkozni kezdett: „Szűzanyám, akármi fog ma érni, elfogadom.” Nem sokkal később megcsörrent a telefon, s a vonal túlsó végén azt kérdezték: az egyik budapesti bevásárlóközpontban baba-mama szoba nyílik, nem lenne kedve ott dolgozni? Bár Marikának volt munkája, emlékezve álmára és ígéretére, igent mondott…
Marika Inárcsról jár be Budapestre. A reggelt szentmisével kezdi a Ferenciek terén, utána siet a „birodalmába”, hogy rendbe hozza a pelenkázó- és etetőszobát, majd 11 órától várja az anyukákat és a babákat.
„Mindenféle ember megfordul itt – meséli Marika. – Sokan járnak ide. Vannak napok, amikor viszonylag kevesen jönnek be hozzám, de a zsúfolt napok sem ritkák. Olyan is történt már, hogy minden szoba, szék foglalt volt, sőt még az én asztalomat is pelenkázóvá kellett alakítani. Néha előfordul, hogy valaki csak azért jön, hogy adjak neki valamit. Nemrégiben két kisember járt itt, akik éhesek voltak. Pénzem nem volt, de az ebédemet és az uzsonnámat nekik adtam. Alighogy kitették a lábukat, jött egy anyuka, aki ebédet hozott nekem. Nem is értettem, honnan jutott ez eszébe! Elsírtam magam, mert számomra ez az isteni gondviselés egyértelmű jele volt. Egy másik alakalommal itt járt egy fiatal mama, aki Erdélyből települt át. Beszédbe elegyedtünk. Elpanaszolta, milyen nehéz anyagi helyzetben van. Nálam pont ezer forint volt, így hát neki adtam. Éppen csak hogy kiment, amikor egy fiatal házaspár jött egy babával. Mikor végeztek az etetéssel, kifele menet egy ezrest tettek az asztalomra. Mekkora a Jóisten kegyelme!
