Cikkek listázása

Lelkipásztori Munkatársak V. Országos Találkozója

Élő meghívóvá válni

Szerző: Márton Gábor

A papság és a világi munkatársak együttműködésének lehetőségeit, hatékonyabb módjait járja körül idén a Világi Apostolok Közösségének (VAK) nyári konferenciája.
Gulyás Péter, az egyesület vezetője egy olyan álomról is beszélt, amelyben minden településen – az internet-pontok példájára – olyan „lelki-pontokat” lehetne létrehozni, ahol a helyiek lelki igényeit szolgálnák ki. Ebben a lelkipásztori munkatársak is komoly szerepet kaphatnának, hiszen hétköznapi családként a településen élők minden gondját és örömét közvetlen közelről ismerik.

– Az elmúlt öt évre visszatekintve, sikerült-e elérni oda, ahová szerettek volna mostanra?

– Még nem ott tartunk, hiszen az álmok mindig teljesebbek, mint a realitás, ami abból megvalósulhat – de maga a megvalósulás folyamata is formált minket.

Sokszor azt tapasztalom, hogy amit a közösségünk megálmodik, az jó irányba mutat, de mégsem úgy valósul meg, ahogyan mi elképzeljük. A valóságot ugyanis nemcsak mi alakítjuk, hanem Isten és mindenki, akit ő meghívott.

Azt is látnunk kell, hogy ez az öt év egy kétezer éves történet kicsiny szelete. Nem lehet ezt a két évezredet figyelmen kívül hagyni, és nem lehet semmit tiszta lappal kezdeni, hanem az idők jeleit megértve, fokozatosan lehet csak alakítani és alakulni.

– Hogyan gyarapodott a VAK ez alatt?

– Vannak mennyiségi és minőségi jelei is annak, hogy fejlődünk.

Mennyiségi mutató például az, hogy egyre több lelkipásztori munkatársat találunk meg és tudunk meghívni magunk közé. Öt évvel ezelőtt, az első konferencián csak húszan voltunk, idén pedig már százhúsz embert várunk, ami 30-40 lelkipásztori munkatársi családot jelent. Ez jelent területi növekedést is: már nemcsak a déli régióból – a Pécsi és a Szeged-csanádi Egyházmegyékből – érkeznek a résztvevők, ahonnan eredetileg elindultunk, hanem keressük a kapcsolatot az északi területeken élőkkel is, így például vannak már tagjaink az Egri és a Váci Egyházmegyékben is.

A minőségi változás ott indult, amikor egy egyszemélyes, majd kisközösségi álom megvalósulásáért egy pályázati támogatásnak köszönhetően hirtelen egy főállású munkatárs tudott dolgozni. Kibomlottak az egyes területeink: a kutatáshoz, konferenciaszervezéshez és hálózatépítéshez kapcsolódóan megjelentek kiadványaink, illetve új kommunikációs formákat találtunk ki. A nyári konferencia mellett több regionális találkozót tartottunk. Élővé kezd válni a szervezetünk, amelyben nem a központ és a végek között, hanem a tagok között igazi hálózatként áramlik az élet. Ebben látom a fejlődés jeleit: akik egy nyári konferencián rácsodálkoznak egymásra, azok között beindul egy emberi, szakmai kapcsolatkeresés is.

Én azt érzem, hogy a valódi segítség az emberi kapcsolat, amit adni tudunk a tagjainknak. Igénylik, hogy emberként, Egyházban szolgálóként számon tartsuk őket, tartozzanak egy speciális közösséghez. Ezen nagyobb hangsúly van, mint a munkájukhoz adott tárgyi segítségen, hiszen legtöbbjük enélkül is kiválóan és lelkiismeretesen végzi munkáját.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>