Cikkek listázása

95 évvel ezelőtt halt meg X. Szent Pius

Megújítani mindent Krisztusban

Szerző: Mácsai Kornélia

1914. augusztus 20-án halt meg X. Szent Pius Rómában. Az első világháború kitörését még megélő katolikus egyházfő mély nyomot hagyott az Egyház életében – mégis nevéről manapság elsősorban a nevéhez fűződő Papi Testvériség kapcsán hallunk, pedig enciklikáival, dekrétumaival és számos intézkedésével hozzásegítette a kereszténységet ahhoz, hogy a világháború borzalmait már egy megújuló katolikus lelkülettel éljék át.

Giuseppe Melichor Sarto 1835. június 2-án született az észak-itáliai Reiseben. Édesapja, Gianbattista Sarto egyszerű parasztember volt, de a falu postásaként is dolgozott. Édesanyja, Margherita Sanson húsz évvel volt fiatalabb férjénél. Első gyermekük halála után Giuseppe lett a legidősebb a kilenc testvér közül. Giuseppe élte a falusi gyermekek mindennapjait: szülei jó katolikus nevelésben részesítették, a helyi általános iskolában pedig megkezdte tanulmányait. Tizenkét évesen iratkozott be a castelfrancói algimnáziumba, majd a középiskolát Padova városában fejezte be. A padovai szemináriumban készült a papi hivatásra, majd 1858-ban, Castelfrancóban szentelték pappá. Előbb Tombolóban káplán, majd Salzano városában plébánosként működött. Nevéhez a szegényekkel való törődés és a nagyfokú alázat fűződött. A történet szerint Sarto magára vállalta a szegény falusi felnőttek esti képzését, akiket maga vezetett be az írás, olvasás és számolás alapjaiba. Mivel ő maga is szegényként nőtt fel, a hívek is közel érezték magukhoz. Prédikációival, beteglátogatásaival pedig az egész környéken híressé vált. A Treviso Püspökség területén kanonoki kinevezést kapott, valamint a helyi szeminárium spirituálisa lett. 1884-ben nevezték ki Mantua püspökének, amelyet nagy ellenérzéssel fogadott, hiszen a hívei között akart élni, őket segíteni. Hiába írt Rómába felmentésért, onnan azt a választ kapta, hogy legyen engedelmes – amit meg is tett. Püspökként is megőrizte azt a kedvességet, közvetlenséget, amellyel mint plébános a hívek között élt, ezzel pedig nem csupán püspöki területének hívei, hanem az Egyház ellenségei is megszerették. 1894-ben kinevezték velencei pátriárkának, amelyet már szinte beletörődve fogadott. Ezt a tisztséget 1903-ig töltötte be, ekkor XIII. Leo pápa halála Rómába szólította a bíborosokat – őt is – az új pápa megválasztására. Az első fordulón Ferenc József császár kérésére a lengyel bíboros megvétózta Rampolla bíboros megválasztását, aki pedig a legtöbb szavazatot szerezte volna. 1903. augusztus 4-én végül Sarto bíborost választották meg pápának, aki a X. Pius nevet vette fel.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>