Cikkek listázása

Katolikus oktatás 20 évvel a rendszerváltás után

Viszonyítási pont

Szerző: Mácsai Kornélia

Fotó: Vida József

Tildy Zoltán köztársasági elnök 1948. június 16-án hirdette ki az aznap 230:63 arányban megszavazott 1948. évi 33. törvényt „a nem állami iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában”. Húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás után nyílt lehetőség arra, hogy feléledjenek a történelmi egyházak intézményei. Ebből az alkalomból 2009. augusztus 26-án konferenciát szerveznek „Egyházi iskolák a köz szolgálatában” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarán. A konferencia fórumának vezetője, dr. Szőke-Milinte Enikő PhD, az egyetem oktatója nyilatkozott lapunknak a konferencia témájáról, valamint a mai oktatási helyzetről.

A rendszerváltásig mindössze nyolc katolikus és egy református gimnázium működését engedélyezte a hatalom, amely ekkor szinte minden más egyházi intézmény és közösség működését beszüntette. A csekély szám ellenére az egyházi iskolák olyan társadalmi réteget neveltek, akik szívügyüknek tekintették a kapott értékek továbbadását. Ennek eredményeképpen ma Magyarországon a katolikus oktatási intézmények száma: 73 óvoda, 106 általános iskola, 57 gimnázium és 96 egyéb középfokú iskola, valamint 11 felsőoktatási intézmény.

Noha a számok alapján az intézményekben tanuló diákok nincsenek sokan, az eredmény megkérdőjelezhetetlen: az egyházi iskolák tanítási-nevelési módja és eredménye a társadalomnak szinte minden területére kihat, valamint a tanulmányi és más, országos rangsorokban is előkelő helyeket vívtak ki maguknak. Szőke-Milinte Enikő szerint „az értékrelativista közoktatási berendezkedésekhez képest az egyházi oktatási intézményeknek más a társadalmi szerepvállalásuk, hiszen nyíltan vállalják fel a keresztény értékrend közvetítését. Ez azért figyelemre méltó vállalkozás, mert a keresztény értékrend tartalmazza azokat az alapértékeket, amelyek olyan fundamentális erkölcsi alaptörvényeken alapulnak, mint az emberi élet és az emberi élet méltóságának a védelme, az emberi közösségek védelme, a környezet védelme, az ember alkotásainak és javainak védelme. A felsorolt fundamentális erkölcsi törvények tiszteletben tartásától függ a társadalmi stabilitás és a társadalmi fejlődés. Az egyházi oktatási-nevelési metodika rendelkezik olyan sajátos módszerekkel, eljárásokkal és tapasztalatokkal, a hívő pedagógus rendelkezik isteni kegyelemmel, amelynek birtokában megvalósítható az említett alapértékekkel való azonosulás, az alapértékek eredményes átadása”.

Természetesen a mai magyar társadalomban is vannak olyan gyermekek, akik valamiféle hátrányos helyzetből jöttek. Az ő számukra is nyújtanak megoldást az olyan egyházi intézmények, mint például a Kolping iskola vagy a különböző szakiskolák, amelyekben nem csupán a több odafigyelést kaphatják meg a tanulók, hanem valamilyen szakma kitanulására is lehetőségük nyílik. „Azt gondolom, az egyházi oktatás legfontosabb eredménye az autonóm, nyitott, érdeklődő, önmaga és társai iránt felelősséget vállaló, közösségeket alkotó, a szorgalmas és becsületes munkát értékelni tudó, egészséges testű és lelkű fiatal, aki nem gyökértelenül keresi a maga útját, próbálja »kitalálni« önmagát, megtalálni azt a valamit vagy valakit, akiben hinni tud, akihez vagy amihez képest berendezheti az életét, majd ha kiábrándul belőle, keres másvalamit vagy másvalakit, hanem az isteni örökség várományosaként, méltóságteljesen és tudatosan készül az Atyával való találkozásra” – foglalja össze Szőke-Milinte Enikő az egyházi iskolák társadalomban betöltött szerepéről. Az elmúlt húsz év munkájáról elmondta: „a személyes tanúságtétel, a jelenlét, a példamutatás eszközeivel nemcsak általános oktatás-nevelési feladatokat látnak el, hanem határozott életcélt, életfilozófiát, eszmerendszert is átadnak a rájuk bízott fiataloknak”. Majd hozzátette: „Az elmúlt két évtizedben jelentős eredményeket tudunk felmutatni a nevelés- és oktatásmódszertan megújításában, a felhalmozott tapasztalatok alapján egyre vonzóbb az egyházi oktatási intézmények kínálata (például szakkörök, tagozatok, napközis foglalkozások, testnevelés stb.)”.

Az egyházi intézményekkel kapcsolatban szinte mindig szó esik az értékekről, amelyek különböző formákban is megjelennek: a tanítási módszerekben, a kapcsolatok minőségében, valamint az intézmények hangulatában is. Persze vannak, akik ellenkező módon ítélik meg az értékek közvetítését – nem a tartalmával, hanem az időszerűségével van problémájuk. Szőke-Milinte Enikő azonban úgy véli, ebben „a kérdésfeltevésben benne rejlik korunk emberének és társadalmának általánosító vélekedése az egyházak által képviselt értékekről, az egyházak társadalmi szerepéről, ti. az, hogy a történelmi egyházak által képviselt értékek, az egyházak mint intézmények nem állják ki a modernség próbáját. Ha megvizsgáljuk, hogy milyen értékeket képviselnek a történelmi egyházak, megállapíthatjuk, hogy ezek az értékek az emberi és társadalmi kiteljesedést biztosító legalapvetőbb elvek, normák, szabályok. A mai legmodernebb társadalmak is ezek mentén az értékek mentén építkeznek, a jól működő demokráciák alapjaiban is fellelhető a keresztény eszmeiség, a tolerancia, a szolidaritás, a felelősségvállalás, a másság elfogadása, a cselekvő szeretet működése, egymás tisztelete és védelme.” Majd hozzátette, hogy szerinte az értékeket a mai fiatalság számára akkor lehet vonzóvá és követendő példává tenni, „ha azt tapasztalják, hogy tanáraik, szüleik életében központi szerepet kapnak a keresztény értékek, ha ezeket nemcsak szavakban, hanem tettekben, életmódjukban, a fiatalokkal való kapcsolatukban is gyakorolják, ha a felnőttekkel való közös tevékenységekben megtapasztalhatják, hogy a keresztény értékek olyan alapok, viszonyítási pontok az ember életében, amelyekbe bele lehet kapaszkodni akkor is, ha öröm és akkor is, ha megpróbáltatás ér, ebben az esetben valódi alternatíva lehet a fiatalok számára a keresztény értékrend.”

Az értékrend kérdésköréhez tartozik az a dilemma is, mellyel már az első tanítványoknak is szembe kellett nézniük: hogyan élhet valaki szeretetből a világért úgy, hogy közben a „világtól elzárva, burokban nő fel”? Hogyan tud szembenézni a ma valóságával az, aki talán soha nem találkozott vele. Szőke-Milinte Enikő válasza az evangéliumi üzenetből indul ki. „Ezekben az intézményekben meg lehet tapasztalni és gyakorolni lehet a cselekvő szeretetet, mely a személyes és a közösségi fejlődés motorja, azonosulni lehet olyan alapelvekkel, normákkal, amelyek biztos pontot, kapaszkodót jelentenek a problémás élethelyzetekben, ezek az értékek méltóságot, stabilitást és belső békét adnak azoknak, akik azonosulnak velük. A 21. század fiataljának talán még nagyobb szüksége van stabilitásra, belső békére, mértékre, mint az előző korok fiataljainak. A felgyorsult életvitel, az információs társadalom kihívásai olyan mértékben igénybe veszik a fiatalokat (is), hogy segítség, támasz, biztonság nélkül néha képtelenek egészséges lélekkel szocializálódni, a társadalomba beilleszkedni és a társadalom hasznos tagjává válni. Az említett burok tehát nem azt a célt szolgálja, hogy elszigetelje, megfossza a fiatalt a társadalom legnagyszerűbb vívmányaitól, eseményeitől, történéseitől, és egy külön ún. „életidegen” világot teremtsen, hanem úgy véd bennünket, ahogy a testünket védő burok, a bőr véd a káros sugárzástól, fizikai sérüléstől, fertőzéstől stb. Ami a legfontosabb, hogy amint a testünket védő burok a szervezet és környezete közötti egyensúlyt az anyagcsere folyamata által biztosítja, hogy egészségünket, épségünket megőrizve, a számunkra legmegfelelőbb módon legyünk képesek alkalmazkodni a környezet „kihívásaihoz”, úgy az egyházi oktatásban elsajátított értékek is személyiségünk legoptimálisabb alkalmazkodását teszik lehetővé a társadalmi környezet elvárásaihoz.”

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>