Hogyan adhatjuk át keresztény értékrendünket gyermekeinknek?
Pénzben nem mérhető örökségünk
Szerző: Szeged-Csanádi Egyházmegyei Sajtószolgálat
Pénzben nem mérhető örökségünk – Hogyan adhatjuk át keresztény értékrendünket gyermekeinknek? E témával rendezték meg a 2009 őszén sorrendben a XXI. családnapot a Szeged-Csanádi Egyházmegyében. A vendéglátó az a csengelei Szent Imre Plébániaközösség volt, amely védőszentjét (idén már másodszor) a családnappal ünnepelte. Ily módon saját ünnepükön az egész egyházmegyéből érkezett családokat látták vendégül, összesen 13 településről.
A családnapon a meghívott előadó a már nyugdíjas, s így rendkívül gazdag tapasztalattal rendelkező dr. Kissné dr. Kuti Enikő volt, aki több évtizedes középiskolai tanári pályájának tanulságaiból osztott meg néhányat a résztvevőkkel. Érdekfeszítő előadását finom humorral fűszerezte, derűs, barátságos személyisége önmagában is hiteles és megnyerő volt.
Az előadó maga is gyakorló édesanya, sőt nagyszülő, biológia és kémia szakos tanárként pályája során reáltárgyakat oktatott – katolikus szellemben. Úgy látja, hogy a katolikus értékrendre nevelés mindenekelőtt a család feladata. Ott kaphatnak – vagy veszíthetnek – a gyerekek olyan tapasztalatokat, amelyek meghatározóak személyiségfejlődésük során. A tanárnak ehhez kell hozzájárulnia: minden egyes tanórába be kell csempésznie a nevelést is; nem jó, ha oktatói munkája csupán az ismeretátadásra szorítkozik. A keresztény nevelés alappilléreit a következőkben látja dr. Kissné dr. Kuti Enikő: Fontos, hogy szilárd erkölcsi normák szerint éljen a család, legyen istenhite. Ha otthon gyakran hall a gyermek Istenről, és a szülők meg is élik az evangéliumi értékeket, az hat a legmélyebben a gyermekre. Az előadó idézte Aquinói Szent Tamást: minden ember boldogságra teremtetett, ám az anyagi gazdagság, világi hatalom, a társadalmi elismertség és tisztelet vagy a testi örömök csupán időleges boldogságot nyújthatnak – az igazi boldogság az, ha Isten szándékaival azonosulni tudunk. Minden gyermeknek segíteni kell kibontakoztatni azt a tulajdonságát, amiben ő jó, tehetséges, mert ennek kibontakoztatása által fog leginkább azonosulni Isten szándékával. Fontos éberen ügyelni a lelkiismeret tisztaságára. A kicsi gyermekeknek tiszta a lelkiismerete, de „nagyon el lehet rontani”, ha rájuk hagyjuk a botlásokat. A problémás eseteket mindig meg kell beszélni. Minden cselekedetünkből sugározzon a szeretet: otthon a gyermek ne csak halljon a szeretetről, de elé kell azt élni, tudatosan gyakorolni. Fontos, hogy otthon, ahol a szeretet és bizalom légköre uralkodik, beszéljenek – megfelelő módon – a szexualitásról. Régen a nagycsaládokban, ahol sorban születtek a testvérek, másként élték meg a gyerekek az új élet érkezését. Ma azonban, amikor sokszor csak egy-két gyermeket vállalnak, hangsúlyosabb kérdés a gyermekek helyes felvilágosítása. Ezt ugyanis az iskolában aligha tudják megfelelően elvégezni. Ami a nemzeti öntudatra nevelést illeti: keresztény és magyar emberek vagyunk. Fontos a templom és a közösség. Ha erről otthon hall a gyermek, és bensőséges kapcsolat fűzi össze a családtagokat, akkor kialakul az egészséges keresztény értékrendje, amely mellett akkor is kitarthat, ha az iskolában mást hall!
