Cikkek listázása

Február 25-én a kommunizmus áldozataira emlékezünk

Emlékezet és remény

Szerző: Kovács Gergely

2000-ben a magyar Országgyűlés a kommunista önkényuralom kiépülésének egyik köztes állomása dátumát, február 25-ét választotta a kommunizmus áldozatainak középiskolai emléknapjául. Az áldozatok között sokan voltak a hitükért üldözöttek, és még többen, akik ezzel a hittel élték túl a megpróbáltatásokat. Ők a rabtársakat is erősítették, és táplálták bennük a reményt.
Idén ünnepeljük a rendszerváltozás két évtizedes jubileumát. A kommunizmus bukását megelőzően az utolsó szabad választásokat 1945 novemberében tartották Magyarországon. Akkor a kisgazda párt a szavazatok abszolút többségét szerezte meg, melyben komoly szerepe volt a katolikus püspökök egyértelmű és határozott állásfoglalásának. A világháború borzalmait követően ugyanis a nehéz mindennapi életet új zászló alatt jelentkező önkényeskedések súlyosbították, a kommunizmus erőszakos térnyerése és egyházkorlátozó intézkedései. Ilyen körülmények között hosszú körlevélben emelte fel szavát a Mindszenty József bíboros által vezetett Püspöki Kar:

„Várakozásunk hosszú és türelmes volt. Többször úgy éreztük már, hogy fel kellene szólalnunk, de nem akartuk a kibontakozást megzavarni. De most, a választások előtt, nem hallgathatunk. Meg kell mondanunk, hogy a magyar közéletben nagyon sok oly jelenséget tapasztalunk, melyek a tiszta demokrácia elveivel éles ellentétben vannak. Meg kell mondanunk, hogy ez az irányzat újabb veszélyekbe sodorhatja súlyosan megpróbált hazánkat. Keresztény választó nem adhatja a szavazatát olyan irányzatra, mely újabb elnyomást, újabb erőszakos uralmat, a természettörvények mellőzését felelőtlenül és sűrűn elköveti.

Kedves Híveink, fontoljátok meg szavainkat s a választás alkalmával adjátok szavazatotokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállani s képes lesz küzdeni a jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől! Könnyebb egyszeri fenyegetést kiállani és elszenvedni, mint rálépni arra az útra, ahová meggondolatlan és lelkiismeretlen emberek csábítani akarják a magyarságot. Az erőszak és a zsarnokság annál nagyobb lesz, minél kevesebb ellenállásra talál. Az erőszak természete az, hogy ma csak szavazatot kényszerít ki, holnap már fenyegetésekkel szorít munkára, holnapután háborúba visz, majd erőszakkal a megsemmisülésbe kerget.”

A szovjet megszálló hadsereg támogatását élvező kommunista párt nem sokáig tűrte el a szabad választás eredményét, a sokféle módon korlátozott, és ezért inkább jelképesnek mondható polgári többséget a magyar állam irányításában. A Parlamenttel 1946 márciusában elfogadtatták a „demokratikus államrend védelméről” szóló törvényt, amely a kommunista belügyminisztérium által irányított rendőrség és államvédelmi osztály kezébe olyan tág lehetőséget adott, hogy gyakorlatilag bárkit őrizetbe vehettek egy alaptalan feljelentés vagy egy lehallgatott magánbeszélgetés alapján. A köznyelvben csak hóhértörvénynek nevezett felhatalmazás birtokában már 1946 decemberében kezdetét vette a másként gondolkodó politikai ellenfelek „likvidálása”.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>