Cikkek listázása

Közös meghívás az életszentségre és a Krisztus-követésre

Isten köntösébe öltözve

Szerző: Fehérváry Jákó OSB

Fotó: Fehérváry Jákó OSB

Ha egy szerzetestől azt kérdezik: „Mit csináltok ti a pusztában?”, nyugodtan válaszolhatja:  „Elesünk és felkelünk, újra elesünk és felkelünk, aztán megint elesünk és felkelünk!”
Kik vagyunk mi monasztikus szerzetesek? Sokan vannak, akik az „átlagosnál” tökéletesebb keresztény életformát látnak kolostori életünkben, és a szerzetesközösségeinkben afféle élcsapatot, amely az egyházi élet valamilyen sajátos feladatára szakosodva odaadással és hozzáértéssel dolgozik Isten népéért. Mások az imádság, a liturgia, a lelki élet specialistáit látják bennünk. Az Egyházban sokszor pasztorális hézagpótló szerepet töltünk be, és éppen ezért a vélt vagy valós szükségletek fényében a hasznosság vagy épp a „haszontalanság” szemüvegén keresztül tekintenek ránk. Monostoraink, a maguk sajátos öltözködési, viselkedési és életmódbeli szokásaival nemcsak kívülállók, hanem Egyházon belüliek számára is gyakran csodálatraméltó, romantikus vagy éppen megmosolyogni való egzotikumot, látványosságot jelentenek.

Ezek a külső benyomások, elvárások, lehetnek részben igazak, monasztikus életünk egy-egy szeletét le is fedhetik – de mégis megmaradnak a jelenségek szintjén, és nem adnak kielégítő választ a kérdésre: Kik vagyunk mi monasztikus szerzetesek? Kezdésül talán egy a szerzeteséletről nemrégen magyarul is megjelent könyv címével válaszolhatnánk: „Nem vagyunk különbek”. Az említett műben Enzo Bianchi, a mai monasztikus élet egyik prófétai alakja amellett tör lándzsát, hogy – idézzük – „nincsenek kiváltságos utak, tökéletesebb életállapotok (…) Csak a szentségre kapott közös meghívás különféle megvalósítási módozatai és a napi Krisztus-követésben keresett tökéletesség léteznek”.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>