Interjú Bodorkós Imre atyával
Összefogás a családokért
Szerző: Horváth István Sándor
– Egyházunk figyelme II. János Pál pápa Familiaris consortio c. apostoli buzdítása óta különösen is kiterjed a családokra. Milyen újszerű dolgokat írt a Szentatya?
– Az 1981-ben megjelent írás híressé vált mondása ismerős sokunknak: „Család, légy, ami vagy! A teremtő és megváltó Isten tervében a család nem csupán a maga »identitását« fogja fel – tudniillik azt, hogy »micsoda«, hanem a maga »küldetését« is, azaz hogy mit képes és mit kell cselekednie.” E szavak pontos irányt mutatnak: a család önazonosságát és küldetését mindig szem előtt kell tartanunk. A pápa a család mai fény- és árnyoldalai mellett szól Isten tervéről. E gondolatvezetésével arra utal, hogy nem szabad csak a problémák szemlélésénél megállni, hanem keresni kell Isten tervének beteljesedését saját családunkban is. A családban ápolni kell és meg kell élni a maga teljességében a személyes kapcsolatokat; az élet szolgálatának szent feladata is kiemelkedik a tanításban. A pápai megnyilatkozás végül a családpasztoráció gyakorlati kérdéseit mutatja be. A dokumentum újszerűsége abban áll, hogy átfogó képet láttat velünk. Régi, maradandó és örök kincseink átfogó látásmódban, az „idők jeleinek fényében” értelmezhetők: ez biztos eligazodási pontot jelenthet az Egyház minden tagja számára.
– Mi a család feladata és küldetése a mai korban?
– A család feladata különösen is az élet szolgálata. Hívő emberként valljuk: Isten akaratának teljesítése egy megszentelt életformán belül.
Sok támadás éri napjainkban a családot, olyan közösségnek állítják be, amely felett már eljárt az idő, a történelem fejlődése már túlhaladt e közösségen. Keresni kell helyette olyan életformát – mondják néhányan –, ami jobban megfelel a mai ember életstílusának, életritmusának. Nem ellenségeskedve, de határozottan szembe kell fordulni ezekkel az áramlatokkal. Hitünk tanítása szerint kell a világ elé élni a házastársi és a szülő-gyermek kapcsolat szépségét és értékét. A keresztény családoknak elsősorban nem szavakkal (természetesen ilyen módon is), hanem sokkal inkább példamutatással, életformájukkal kell választ adni a kihívásokra. Fel kell mutatni korszerű és meggyőző módon a hétköznapok küzdelmei, nehézségei és kudarcai között is a világnak: mi a remény igazi üzenete a házasságban és a családban.
– És mi az Egyház feladata? Miben tudja az Egyház segíteni a családokat, hogy ezt a küldetésüket teljesíteni tudják?
– XVI. Benedek pápa egy üzenetében arról beszélt, hogy a sok probléma mellett, ami körülveszi a családokat; illetve az élet- és családellenes légkör ellenére, ami jellemzi kontinensünk jó részét, hálát kell adni azokért a családokért, akik a hűségre, az önzetlenségre és a szeretetre alapozzák életüket. Bátorítani kell őket, hogy haladjanak bátran ezen az úton, mert ez az ember igazi útja. Sok mindent kell tenni a lelkipásztori munkában azért, hogy ezek a példák sokak előtt ismertek legyenek. A házassággal és családdal kapcsolatos igehirdetésünket nagyban megerősítheti ez a pozitív, nem szóbeli hírverés.
Az Egyháznak többet kell tennie a házasságért és a családokért. Nem merülhet ki a családi életre való felkészítés csupán a házasságkötés liturgikus főpróbájában vagy az anyakönyvi adatok hivatalos felvételében. Régen sok minden természetes volt, beleszülettek és belenevelődtek az emberek egy olyan közegbe, ahol a házasságról és a családról szóló keresztény tanítás teljesen egyértelmű és magától értetődő volt számukra. Aki azt mondja, hogy e tekintetben nincs változás, tehát nem kell válaszolni a megváltozott körülményekre, finoman szólva nem él a mai világban.
Az Egyháznak feladata, hogy válaszoljon a kor kihívásaira. Sok szép kísérlet, útkeresés van a jegyesbeszélgetések megújítására, hosszabb és elmélyültebb felkészülésre, világiak bevonására e feladatokba. A házasságkötéssel egy időben sokszor sajnos „szélnek eresztjük” a párokat. Ezen változtatni kell.
Tudom, hogy sok feladat hárul a papságra. Jelenleg egy olyan plébánián élek, amelyhez tíz falu tartozik. Számos paptestvérem lelkipásztorkodik hasonló helyzetben, de nem szabad lemondanunk arról, hogy jobban és Isten terveinek egyre megfelelőbben végezzük munkánkat.
– Az elmúlt években milyen konkrét kezdeményezések történtek a Szombathelyi Egyházmegyében?
– A családpasztoráció egyházmegyénkben gazdag múlttal rendelkezik. Családreferens elődeimet, Miszori Zoltánt és Horváth Józsefet mindenképpen meg kell említenem. Dr. Konkoly István megyés püspök főpásztori szolgálata alatt is keresték, kutatták az utat civil munkatársaikkal, hogy mit tehetnek a családokért. Egyházmegyei családtáborok, majálisok, lelkinapok több száz résztvevővel, családcsoport-szervezések, programok, képzések létesítése, családi életre nevelés állami iskolában… Hosszú a sor, köszönet érte a jó Istennek. Igyekszünk jelen lenni az országos munkában is.
Megyés főpásztorom, dr. Veres András püspök atya több mint egy éve bízott meg a Családpasztorációs Bizottság titkári feladataival. A bevált programok természeten folytatódtak, talán máshova kerültek a hangsúlyok. Próbálunk bevonni olyan plébániákat, családokat, akik előtt e dolgok még ismeretlenek.
Nem diktálni akarunk, hanem segíteni. Találkozom elutasítással, értetlenkedéssel is, de jó szándékú nyitottsággal is. A püspök úr jelentősen támogatja e munkát. A programokra van anyagi támogatása is, de még fontosabb az erkölcsi támogatása. Rekollekciókon, esperesi üléseken sokszor hangsúlyozza a család- és ifjúsági csoportok létesítésének fontosságát. A sok intelemnek, kérésnek biztos lesz gyümölcse is.
– Hogyan működnek a családcsoportok?
– Ez plébániánként változó. Függ a lelkipásztor aktivitásától, a csoport tagjainak igényétől is. A legtöbb csoport hetente-kéthetente találkozik. Én zalaegerszegi káplánként hét évig lehettem lelkipásztora egy ifjúsági csoportból kinőtt csoportnak, az „Esküdtek” közösségének. Ők és a többi családos közösség tagjai részt vettek a plébániai képviselő-testület munkájában, jelen voltak az egyházi iskola tantestületében, az egyházi óvoda óvónői között, a plébániai újság szerkesztőbizottságában, a helyi gazdasági és politikai közéletben. Sőt papi hivatás is született a közösségben! Minden csoport megélheti sajátos karizmáit, gazdagíthatja a plébánia egészét, saját tanúságtételét is értékesebbé teheti.
Egy konkrét példa a családos közösség havi programjából: az egyik héten beszámoltak arról, melyik családban mi történt az elmúlt időszakban. A következő héten bibliaolvasás volt, megbeszélték az elmúlt vasárnap szentírási tanításának személyes vonatkozásait. A harmadik héten valaki tartott egy előadást egy adott témában, vagy közös szentségimádáson vettek részt. Volt „nyitott közi” is, amikor az érdeklődők, kívülállók tekinthettek be a közösség életébe. Minden héten más család látta vendégül a közösséget kis agapéval. De szerveztek kirándulást, nyári tábort és sok más közös programot.
– Milyen új kezdeményezések és programok várhatók 2009-ben az egyházmegyében?
– Két nagy, egész egyházmegyére kiterjedő programunk van tervben idén is. Június 6-án Szentpéterfán lesz az Egyházmegyei Juniálisunk, november 21-én pedig Jánosházán tartjuk az Egyházmegyei Családi Lelkinapot. Emellett lesznek esperes kerületi találkozók is, tervben van az is, hogy egyes közösségek „felkerekednek” és meglátogatnak egy másik közösséget. Új közösségek szervezése is folyamatban van, segítünk a plébánosoknak ebben. Látogatjuk a már működő közösségeket is. Sok a feladat, van nehézség, de a házasságokért és a családokért nagyon szép együtt munkálkodni Isten előtt papnak és családos híveknek egyaránt.
