Cikkek listázása

Bűnjel vagy ereklye?

Egy karing rejtélyes útja

Szerző: Horváth István Sándor

Fotó: Horváth István Sándor

2009. május 11-én végre eljött az idő, amikor a szombathelyi Püspöki Palotában található Egyházmegyei Múzeumban újonnan megnyílt állandó kiállításon már mindenki megtekintheti Brenner János személyes tárgyait, ruháit, papi öltözetét, amelyet halála napján viselt. De ne szaladjunk előre, hiszen a kiállítás nem előzmények nélküli.

Az 1990-es évek közepe táján, amikor éppen annyi idős voltam, mint Brenner János, fiatalokkal kirándultunk Rábakethelyre és Zsidára, az ő papi állomáshelyére és vértanúságának helyszínére. Abban az időben még a Jó Pásztor-kápolna sem állt, mégis megdöbbentő volt számomra is és a fiataloknak is végigjárni a rábakethelyi templomtól a vértanúság útját, s elképzelnünk, hogy mi történhetett azon az éjszakán, 1957 decemberében. A kirándulásra egy meglepetéssel is készültem a fiataloknak, s bevallhatom, magamnak is.

A nap vége felé meglátogattuk máriaújfalui otthonában Kurucz Erzsébet nővért, aki az egyik szekrény mélyéről kis faládikát vett elő, amelyből előkerült Brenner János véres, papi karinge, amelyet akkor viselt, amikor meggyilkolták, s még néhány tárgyi emléke halálának. Ekkor láttam életemben először a véres karinget. Erzsébet nővér talán meg sem mutatta volna, ha nem kértem volna Brenner József atya személyes közbenjárását ennek érdekében. Ő szólt a nővérnek, hogy nyugodtan megmutathatja nekünk a féltve őrzött kincset. Látogatásunk végeztével a karing visszakerült a ládikába és a szekrénybe, s csak ritkán került elő onnan. Később, amikor már felépült a zsidai dombtetőn a Jó Pásztor-kápolna, s nagyobb csoportok érkeztek ide misézni papi hivatásokért és imádkozni János atya boldoggá avatásáért, Erzsébet nővér már gyakrabban elhozta a karinget, amelyet megdöbbenten, s nem ritkán könnyezve néztek meg a zarándokok. S a karing mindannyiszor visszakerült titkos helyére. Akkoriban talán még senki sem gondolt arra, hogy eljön az idő, amikor már nem kell mindenki elől elzárva tartani a vértanúság emlékeit.

De hogyan került a karing Máriaújfaluba, Erzsébet nővérhez? A papgyilkosságot követően a nyomozó hatóságok a véres karinget, az egyházi felszereléseket és a János atya ruházatát lefoglalták mint tárgyi bizonyítékokat és bűnjeleket. Kozma Ferenc plébános lélekjelenlétének és ügyességének volt köszönhető, hogy azok nem kerültek örökre egy rendőrségi raktárba, ahonnan talán soha nem kerültek volna elő. Kozma plébános ugyanis arra hivatkozva, hogy ezek a dolgok nem Brenner János személyes tárgyai, hanem egyházi tulajdonban vannak, s leltárba vannak véve, határozottan azt kérte, hogy mindezt adják vissza a nyomozást követően. Ő már akkor sejtette, hogy a rendőrség számára most tárgyi bizonyítéknak és bűnjelnek tekintett felszerelésekre egykor majd, mint egy vértanúság emlékeire, igazi ereklyékre tekintenek a hívők. Kozma plébános fellépésének köszönhetően tehát a nyomozást és a tárgyalást követően a bíróság egy papírdobozban visszaküldte a ruhákat a Brenner családnak Szombathelyre. Odahaza nem nyitották fel a dobozt, hanem a padlásra került. Kilenc évvel később Budapesten újratárgyalták az ügyet, s ekkor elkérték az édesanyától, aki azzal a feltétellel bocsátotta a bíróság rendelkezésére a ruhákat, hogy József fia, aki ekkor már szintén pap volt, belépési engedélyt kap a határsávba. Az újabb tárgyalást követően a ruhák ismét visszakerültek a családi ház padlására. Csak jóval később, az édesanya halálát követően bontották fel a dobozt, amikor is valaki egy darabot kért a reverendából József atyától. József atya ekkor a karinget, a stólát, a betegellátó tarsolyt Erzsébet nővérre bízta, hogy időnként láthassák azt Brenner János tisztelői. Innentől viszont még sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az emléktárgyak illő helyre kerüljenek.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>