Bűnjel vagy ereklye?
Egy karing rejtélyes útja
Szerző: Horváth István Sándor
Fotó: Horváth István Sándor
2009. május 11-én végre eljött az idő, amikor a szombathelyi Püspöki Palotában található Egyházmegyei Múzeumban újonnan megnyílt állandó kiállításon már mindenki megtekintheti Brenner János személyes tárgyait, ruháit, papi öltözetét, amelyet halála napján viselt. De ne szaladjunk előre, hiszen a kiállítás nem előzmények nélküli.
Az 1990-es évek közepe táján, amikor éppen annyi idős voltam, mint Brenner János, fiatalokkal kirándultunk Rábakethelyre és Zsidára, az ő papi állomáshelyére és vértanúságának helyszínére. Abban az időben még a Jó Pásztor-kápolna sem állt, mégis megdöbbentő volt számomra is és a fiataloknak is végigjárni a rábakethelyi templomtól a vértanúság útját, s elképzelnünk, hogy mi történhetett azon az éjszakán, 1957 decemberében. A kirándulásra egy meglepetéssel is készültem a fiataloknak, s bevallhatom, magamnak is.
A nap vége felé meglátogattuk máriaújfalui otthonában Kurucz Erzsébet nővért, aki az egyik szekrény mélyéről kis faládikát vett elő, amelyből előkerült Brenner János véres, papi karinge, amelyet akkor viselt, amikor meggyilkolták, s még néhány tárgyi emléke halálának. Ekkor láttam életemben először a véres karinget. Erzsébet nővér talán meg sem mutatta volna, ha nem kértem volna Brenner József atya személyes közbenjárását ennek érdekében. Ő szólt a nővérnek, hogy nyugodtan megmutathatja nekünk a féltve őrzött kincset. Látogatásunk végeztével a karing visszakerült a ládikába és a szekrénybe, s csak ritkán került elő onnan. Később, amikor már felépült a zsidai dombtetőn a Jó Pásztor-kápolna, s nagyobb csoportok érkeztek ide misézni papi hivatásokért és imádkozni János atya boldoggá avatásáért, Erzsébet nővér már gyakrabban elhozta a karinget, amelyet megdöbbenten, s nem ritkán könnyezve néztek meg a zarándokok. S a karing mindannyiszor visszakerült titkos helyére. Akkoriban talán még senki sem gondolt arra, hogy eljön az idő, amikor már nem kell mindenki elől elzárva tartani a vértanúság emlékeit.
De hogyan került a karing Máriaújfaluba, Erzsébet nővérhez? A papgyilkosságot követően a nyomozó hatóságok a véres karinget, az egyházi felszereléseket és a János atya ruházatát lefoglalták mint tárgyi bizonyítékokat és bűnjeleket. Kozma Ferenc plébános lélekjelenlétének és ügyességének volt köszönhető, hogy azok nem kerültek örökre egy rendőrségi raktárba, ahonnan talán soha nem kerültek volna elő. Kozma plébános ugyanis arra hivatkozva, hogy ezek a dolgok nem Brenner János személyes tárgyai, hanem egyházi tulajdonban vannak, s leltárba vannak véve, határozottan azt kérte, hogy mindezt adják vissza a nyomozást követően. Ő már akkor sejtette, hogy a rendőrség számára most tárgyi bizonyítéknak és bűnjelnek tekintett felszerelésekre egykor majd, mint egy vértanúság emlékeire, igazi ereklyékre tekintenek a hívők. Kozma plébános fellépésének köszönhetően tehát a nyomozást és a tárgyalást követően a bíróság egy papírdobozban visszaküldte a ruhákat a Brenner családnak Szombathelyre. Odahaza nem nyitották fel a dobozt, hanem a padlásra került. Kilenc évvel később Budapesten újratárgyalták az ügyet, s ekkor elkérték az édesanyától, aki azzal a feltétellel bocsátotta a bíróság rendelkezésére a ruhákat, hogy József fia, aki ekkor már szintén pap volt, belépési engedélyt kap a határsávba. Az újabb tárgyalást követően a ruhák ismét visszakerültek a családi ház padlására. Csak jóval később, az édesanya halálát követően bontották fel a dobozt, amikor is valaki egy darabot kért a reverendából József atyától. József atya ekkor a karinget, a stólát, a betegellátó tarsolyt Erzsébet nővérre bízta, hogy időnként láthassák azt Brenner János tisztelői. Innentől viszont még sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az emléktárgyak illő helyre kerüljenek.
Napjainkra végre eljött az idő, amikor a szombathelyi Püspöki Palotában található Egyházmegyei Múzeumban újonnan megnyílt állandó kiállításon már mindenki megtekintheti Brenner János személyes tárgyait, ruháit, papi öltözetét, amelyet halála napján viselt. De ne szaladjunk előre, hiszen a kiállítás nem előzmények nélküli. A Brenner János emlékév kezdetén, 2006 decemberében a szombathelyi szalézi templomban, amelynek kriptájában a vértanú sorsú pap nyugszik, egy olyan kiállítás nyílt, amelyen születésétől égi születésnapjáig tablók mutatták be János atya életútját. A tablókon csak fényképeken voltak láthatók a vértanúság emlékei.
A következő esztendőben a volt papi szemináriumban, amely jelenleg egyházmegyei kollégiumként működik, ideiglenes kiállítás nyílt, amelyen többek között bemutatták János atya papi reverendáját, fényképezőképét s még néhány személyes tárgyát, de a körülmények nem tették azt lehetővé, hogy e helyen a legféltettebb kincsek is megtekinthetők legyenek.
A 2009. május 11-én megnyílt Brenner János-kiállítás végre csaknem teljes körűen tárja a nagyközönség elé a vértanúság tárgyai emlékeit, ereklyéit: Brenner János reverendáját, vérével átitatott karingét, a hozzá tartozó stólát, az Oltáriszentséget őrző tarsolyt, a betegellátó felszerelést, a keresztet, összetört szemüvegét, szegényes, foltozott nadrágját, s az elemlámpát, amit éjszaka magával vitt. Némán hallgató, ugyanakkor megszólaló ereklyék ezek. Brenner József atya a kiállítás megnyitóján nem véletlenül mondta: „Ha vallatjuk őket, észrevesszük, hogy maguktól beszélő tárgyak ezek, amelyek szívesen elmondják történetüket. Olyan tárgyak, amelyek alakítanak minket.”
A kiállítás tervezői azonban nemcsak a vértanúság eseményére gondoltak, hanem az ahhoz vezető és azt követő időszakra is. Ennek köszönhetően gyermekkorától tárul elénk Brenner János élete. Láthatunk eredeti családi fotókat a három vidám fiúról, akik később valamennyien a papi hivatást választották. Láthatjuk gyermekjátékaikat, a kis fafigurákat és az ólomkatonákat. Az iskolai éveket idézi fel a kis János ellenőrzője, tankönyvei, elsőáldozási emlékképe, papnevelő szemináriumi leckekönyve, amelybe a vizsgák eredményeit írták. A kiállítás bemutatja eredeti dokumentumként az a dispoziciós levelet, amelyben Kovács Sándor püspök rábakethelyre helyezi az újmisés papot. Ebből az időből származik továbbá skapuláré társulati emléklapja, papi igazolványa s néhány civil igazolványa.
A bemutatott tárgyak egyik legérdekesebb darabja Brenner János fényképezőgépe, s mellette több olyan fotó a családról, illetve templomokról, amelyeket ő készített ezzel a készülékkel. Megtekinthető továbbá saját kézírásával lelki naplója s prédikációs vázlatai közül néhány.
A tárlat utolsó részében a tiszteletét jelző művészeti alkotások, kiadványok, könyvek, képeslapok, CD-lemez és DVD-film is megtekinthető. Ez utóbbiak jól mutatják, hogy mindenféle tiltás és erőszakos fenyegetések ellenére az elmúlt évtizedekben mindenkor élő volt a vértanú sorsú pap tisztelete.
Veres András szombathelyi püspök a kiállítás megnyitásán arról beszélt a jelenlévőknek, hogy a tárlat egy bátor, hitéért a vértanúságot is vállaló, hűséges papot mutat be, akinek példája mindenkit a hit melletti kiállásra bátorít. A bemutatott tárgyak nem csupán emlékeztetnek minket a vele történt tragédiára, hanem megerősítenek minket abban, hogy érdemes hűségben kitartanunk hitünk mellett, ugyanakkor hivatásébresztő hatásúak a fiatalok számára.
A látogatókat mindemellett multimédiás bemutató is segíti Brenner János életének megismerésében. Jó hír továbbá, hogy a kiállítás még a nyár folyamán bővülni fog újabb tárgyakkal (például játékokkal a gyermekkorából), valamint János atyát ábrázoló művészeti alkotásokkal.
A kiállítás minden bizonnyal Brenner János tiszteletének további terjedését szolgálja. A vérrel átitatott karing több mint 50 éve őrzi a fiatal pap emlékét, s hirdeti a jövőben is a hit melletti hősies kiállás értékét. A maga útját bejárva bűnjelből lassan ereklyévé válik.
