A IX. országos katekumenátus konferenciáról
Csodálatos kincsünk: a liturgia
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban március 16. és 19. között rendezi meg az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottsága a IX. Országos Katekumenátus Konferenciát. A konferencia fő témája: A liturgikus év a katekumenátus folyamatában. A négy nap során az előadások arról szólnak, hogy a liturgikus év által hogyan vezet bennünket az Egyház a hitben való növekedés útján. A konferencián egyházi vezetők, a téma gyakorló és avatott szakértői tartanak előadásokat, vezetnek munkacsoportokat, köztük Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök is, a Hitoktatási Bizottság vezetője, akit a konferencia témájáról, ezen belül elsősorban a katekumenátus lényegéről kérdeztünk.
A katekumenátus az Egyház olyan intézménye, amely a kinyilatkoztatás (azaz, hogy Isten megszólítja az embert) belső logikájának lényeges elemeit, a kereső ember szívének belső rezdüléseit és az Egyház tanításának a kifejtését ötvözi. Csodálatosan „rezonálnak” egymásra ezek a szempontok, és ezáltal tudjuk a felnőtt embereket elvezetni a keresztény életbe való beavatáshoz – mondta Udvardy György. – Egyre több felnőtt indul el a katekumenátus útján: köztük olyanok, akik még nem részesültek a keresztség szentségében, de számosan vannak, akik ugyan meg vannak keresztelve (előfordul, hogy annak idején titokban történt a szentségfelvétel), de csak most nyílnak meg arra, hogy befogadják az Egyház tanítását, a szentségi életet. Ez a nyitottság nagy öröm számunkra.
Sokszor beszélünk manapság a felnőtt ember tanulásáról, ami lényegesen különbözik a gyermek tanulásától: a felnőtt például pontosan tudja, hogy amit igaznak ismer fel, az az életét változtatásra készteti, ami ugyan nem könnyű dolog, de a változtatás már közelebb vezet a megtérés gondolatához is