A IX. országos katekumenátus konferenciáról
Csodálatos kincsünk: a liturgia
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
Leányfalun, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban március 16. és 19. között rendezi meg az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottsága a IX. Országos Katekumenátus Konferenciát. A konferencia fő témája: A liturgikus év a katekumenátus folyamatában. A négy nap során az előadások arról szólnak, hogy a liturgikus év által hogyan vezet bennünket az Egyház a hitben való növekedés útján. A konferencián egyházi vezetők, a téma gyakorló és avatott szakértői tartanak előadásokat, vezetnek munkacsoportokat, köztük Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök is, a Hitoktatási Bizottság vezetője, akit a konferencia témájáról, ezen belül elsősorban a katekumenátus lényegéről kérdeztünk.
A katekumenátus az Egyház olyan intézménye, amely a kinyilatkoztatás (azaz, hogy Isten megszólítja az embert) belső logikájának lényeges elemeit, a kereső ember szívének belső rezdüléseit és az Egyház tanításának a kifejtését ötvözi. Csodálatosan „rezonálnak” egymásra ezek a szempontok, és ezáltal tudjuk a felnőtt embereket elvezetni a keresztény életbe való beavatáshoz – mondta Udvardy György. – Egyre több felnőtt indul el a katekumenátus útján: köztük olyanok, akik még nem részesültek a keresztség szentségében, de számosan vannak, akik ugyan meg vannak keresztelve (előfordul, hogy annak idején titokban történt a szentségfelvétel), de csak most nyílnak meg arra, hogy befogadják az Egyház tanítását, a szentségi életet. Ez a nyitottság nagy öröm számunkra.
Sokszor beszélünk manapság a felnőtt ember tanulásáról, ami lényegesen különbözik a gyermek tanulásától: a felnőtt például pontosan tudja, hogy amit igaznak ismer fel, az az életét változtatásra készteti, ami ugyan nem könnyű dolog, de a változtatás már közelebb vezet a megtérés gondolatához is
A katekumenátusig persze valami módon el is kell jutni. Az úgynevezett prekatekumenátusról és az evangelizációs vagy missziós lelkület fontosságáról a következőket mondta Udvardy György püspök: Nagy kérdés, hogy a kereső ember miként jut el oda, hogy már szeretne kereszténnyé válni, vagy legalábbis megismerni a kereszténységet. A hívők feladatáról, azaz a mi feladatunkról világosan beszélnek zsinati, majd később további pasztorális dokumentumok: hangsúlyozzák a keresztény jelenlétet, mégpedig a szeretet cselekedeteit megtevő keresztény jelenlétet a társadalomban. Ez utóbbi ugyanis kérdéseket ébreszt a kereső emberekben: miért vagy ilyen, miért bocsátasz meg nekem, miért döntesz másképp, mint ahogy az általánosan elfogadott? És amikor kiderül a válaszból, hogy azért, „mert ismerem Jézus Krisztust és az Egyházhoz tartozom”, akkor megvan az esélye annak, hogy megnyíljon a válaszokat kereső ember szíve, és megszülessen benne a gondolat: én is lehetek ilyen ember. Ebben az előkészítő fázisban a Szentlélek Úristen nagyon sok csodát művel, és ebben az irányban is nyitottnak kell lennünk – hangsúlyozta a Hitoktatási Bizottság vezetője.
A püspök elmondta, hogy a mostani konferencia témája abból a felismerésből született meg, hogy csodálatos és nagy ajándék számunkra az Egyház liturgiája, amely önmaga által tanít, hat ránk, formál minket. A liturgikus év (a szent idők, ünnepek, a vasárnap megszentelése) átélése a már beavatottakat is tanítja, segít a hitbeli növekedésben. Sok esetben sajnos könnyedén elsiklunk e nagy gazdagság mellett. Pedig az ünneplő közösség jelenléte, a liturgikus szövegek mondanivalója, valamint az a tény, hogy Isten igéje elhangzik a maga teremtő, eleven erejével, óriási jelentőségű mind a gyakorló hívők, mind pedig az érdeklődők vagy a katekumenek számára.
A konferencia témaválasztásának a mondottakon túl praktikus oldala is van – folytatta Udvardy György: ahhoz ugyanis, hogy a katekumenátus folyamán a választható, illetve kötelező rítusokat megértsük, szükség van az egész liturgikus év tanításának a megértésére is. Arra, hogy az év során magát a húsvéti misztériumot ünnepeljük – s a liturgia minden mást megelőző, abszolút személyes, lényegi elemeként ünneplésünkben a meghalt, de feltámadott Krisztussal találkozunk. Tehát a húsvéti misztériumot fejtjük ki az év során. Ezért fordítunk figyelmet a konferencián a liturgikus év kialakulására is. Elemezzük a liturgikus év szentírási szakaszait is, ezek egymásra épülését.
A csoportos foglalkozásokon ezúttal is tanítások hangzanak el a katekumenátus intézményéről, hiszen Istennek hála, minden alkalommal érkeznek újabb lelkipásztorok, akiknek szükségük van erre. Ugyanis egyre több plébánián jelentkeznek fiatalok, kérve a szentségeket, vagy felnőttek, akik esetleg szülőként, éppen gyerekeik szentségre való felkészítése során éreznek indíttatást arra, hogy ők is kérjék a szentséget. A konferencián arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a vasárnapi liturgikus ünneplés a közösségben akkor eleven és meggyőző, ha a „hétköznapi liturgiáink” is erre irányulnak. Sokszor szlogenszerűen idézzük, „a liturgia csúcs és forrás”, de lássuk be, hogy csak úgy lehet az, ha a húsvét misztériumából forrásoznak a hétköznapjaink is, és ezáltal imáinkat, küzdelmeinket be tudjuk emelni a vasárnapi ünneplésbe.
