Cikkek listázása

Elválaszthatatlanul

Szerző: Kovács Gergely

Az idei filmszemle egyik népszerű dokumentumfilmje egy álompár életét mutatja be, Gogóét és George-ét. Dőry Ilona és Kovách György boldog szerelmi házasságán keresztül egy korszak tárul fel a néző előtt, a világháború utáni Magyarország és a szabad világ.

1945 után kevés olyan igaz ember volt, aki sokak számára valódi példát és lelkesítő erőt adott. Az éppen 105 éve született Kovách György közéjük tartozott. A háború alatt mint amerikai repülőst Magyarország bombázásával akarták megbízni, de ő ezt származására hivatkozva megtagadta. Így lett aztán az Amerikai Misszió itthoni vezetője, a magyar ügy szószólója és az egyházak, valamint az értelmiség nagy mecénása.

1945-ből két jelképes cselekedet fűződik a nevéhez: augusztus 20-ra hősies önfeláldozással hazahozta a külföldre került Szent Jobbot, karácsonyra pedig a Ferenciek terén felállíttatta Mindenki Karácsonyfáját, az éhező fővárosba érkező amerikai szeretetadományok elosztóhelyét. Mindszenty József bíboros „a Szent Jobb hazamentőjének” dedikált fényképet ajándékozott. „Több magyar könnyet szárított fel, mint bárki más” – írták róla az újságok.

A letartóztatás veszélye miatt 1947-ben távoznia kellett, egyik búcsúestjén ismerkedett meg Dőry Ilonával. Az alezredest „minden lány meg akarta fogni magának”, Ilona csak ennyit mondott, amikor meglátta: „ő lesz a férjem”. A jóslatszerű elhatározás – egy kalandos út nyomán – a szabad világban teljesedett be.

Kovách György leszerelése után a szállodaiparban helyezkedett el, és az amerikai kormány hírszerzőjeként rengeteget dolgozott. Ezért állandóan úton voltak. Kevesen bírták volna állandó otthon nélkül, de ők együtt mindenben örömüket lelték.

1960-ban halálos fáradtság tört az ezredesre, egy hirtelen támadt betegség. Ekkor is csak a felesége miatt aggódott, hogy „már nem tudja azt nyújtani neki, amit szeretne”. Halála után Ilona így írt haza édesanyjának: „Visszagondoltam a 13 boldog évre, amit vele töltöttem. Nem gondolok arra, hogy meghalt, csak elutazott, mint annyiszor, csak most hosszabb időre, és közben nekem a dolgokat kell rendezni, hogy amikor viszontlátom, meg legyen elégedve. Mindent úgy próbálok csinálni, ahogy ő szeretné, hogy tegyem.”

Ilona azok közé tartozott, akik a rendszerváltozás után hazatértek. Gondoskodott férje emlékének ápolásáról és hagyatékának elrendezéséről. Úgy élt, mintha Kovách ezredes is vele élne. A budapesti Szent István-bazilikában férje neve fogalommá vált: a Szent Jobb iránti tisztelet szinonimájává.

Ilona aztán 2008-ban kórházba került, amit nehezen viselt, „inkább aludnék örökre” – mondogatta. Egyszer régen megszökött egy kórházból, de ez alkalommal messzebbre, az Urához indult. „Csak nevetni szabad!” – ezzel búcsúzott.

A Duna Televízió most főműsoridőben vetítette a filmet: az örökké vidám és egymástól elválaszthatatlan Gogó és George emlékére.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>