Jelenits István piarista tanár elmélkedése
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké
I. Pilátus halálra ítéli Jézust
Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is. A főpap istenkáromlónak mondja. A nép, amelyből származott, megtagadja, és a gyilkos Barrabást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ő ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái előtt. Nem sértődött, nem burkolózik gőgbe. A tömeg kiáltozásából, Kajafás és Pilátus szavából az Atya akaratát igyekszik kiolvasni.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ő áll előttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek. És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétől, ha mások megítéléséről van szó? Viszont igyekszem-e sértődés nélkül, szelíden fogadni, ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását?
II. Jézus vállára veszi a keresztet
A meggörnyedő emberi test nem olyan, mint a mérleg. Nem kilóra méri a rárakott terheket. Könnyen emeli azt, amit jókedvűen cipel. Sokszorosan nehéz neki az értelmetlen teher. Mi volna keservesebb a kereszthordozásnál? Krisztus akarta látni a láthatatlant, hogy értelmük van ezeknek a botorkáló, utolsó lépéseknek is.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ma is úgy hangzik a szava: „Aki követni akar, vegye föl mindennap a maga keresztjét, és úgy kövessen.” Meglátom-e őt a keresztje alatt roskadozóban? És elfogadom-e – naponta – a magam keresztjét.
III. Jézus elôször esik el a kereszttel
Nem az erősek, a hősök, hanem a gyöngék halálával akart meghalni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk a bűnt kivéve; a gyöngeségben is.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Őt akarom látni mindenkiben, aki megszégyenül mellettem, testi gyöngesége vagy szellemi képességeinek fogyatékossága miatt. Igyekszem segíteni rajta gyöngéden s mégis erősen. A magam gyöngeségét pedig próbálom úgy fogadni, ahogyan ő az első elesést: türelmesen, fölháborodás nélkül, szinte derűsen.
IV. Jézus Édesanyjával találkozik
Máriának Jézus szenvedése fáj. Jézusnak most mindennél jobban az, hogy Máriának szomorúságot kell okoznia. A társadalom kitaszította magából. De vele osztoznia kell a legnehezebben is.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A szeretet és a szenvedés titka ma is egymásba fonódik. Tudom-e tisztelni ezeket az egyéni élet szűk határait fölpattantó erőket? Aggódó édesanyámat, barátaim szüleinek fiukat féltő szeretetét?
V. Cirenei Simon segíti vinni Jézus keresztjét
Tanítványai elfutottak mellőle. Péter háromszor meg is tagadta. Egy vadidegen ember segítségére szorul. Az is csak kénytelenségből veti vállát keresztje alá.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Akkor van hozzám legközelebb, amikor legjobban szorongat elhagyatottságom fájdalma és szégyene. Ilyenkor az, aki mégis segítségemre siet, biztosan az ő követe.
VI. Veronika kendôjével letörli Jézus arcát
Milyen ügyetlen, alkalmatlan segítség! De Jézus elfogadja és bőkezűen megjutalmazza ezt az asszonyi leleményt, bátorságot. Megtörülközik, s a kendőn véres arcának mását ajándékozza Veronikának.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Kifosztottan is elég gazdag ahhoz, hogy megjutalmazzon minden szeretetből fakadó cselekedetet, szikrányi bátorságot, villanásnyi leleményt. Nem engedem, hogy legyőzzön a rossz, az „úgyis hiába” egykedvűsége. Nekem kell jóval legyőznöm a rosszat.
VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel
Meg kell szoknia, hogy botladozva jár, hogy meg-megcsuklik a térde. Szeme, szája porral teli, s amikor tájékozódni próbál, kavargó lábakat lát mindenfelé.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Ráismerek-e az öregekben, akiket porba ránt a betegség s a kor? Vagy úgy gondolom, hogy aki elesett, az megérdemli a sorsát? Figyelmes vagyok-e az elesett iránt, vagy csak bosszankodom, hogy láb alatt van? A szenvedő Jézus szemlélete részvétre és tevékeny szeretetre nevel.
VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz
Mária részvétét elfogadta, Veronika figyelmességét gazdagon megjutalmazta. Az asszonyok sopánkodását azonban visszautasítja: „Jeruzsálem leányai, magatokat sirassátok!” (Lk 23,28.)
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. A teste megtört a kereszt alatt, s a szíve nem keményedett meg. De el se lágyult. A részvétet elfogadja, de szánalomra nem szorul. Tőlem se levegőverdeső nagy szavakat vár, inkább azt, hogy komolyan magamba nézzek.
IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Az utolsó lépések a legnehezebbek. Micsoda „finis” ez, milyen nehéz újra fölállni, összeszedni a test és a lélek legvégső, maradék erejét!
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Tőlünk sem azt kérdezi, hányszor botlottunk el. A hűségünket kéri számon, hogy tudtunk-e fölállni. Hagyja, hogy átéljük a legvégső szorongást erőnk fogytán, amikor mégis nekivágunk.
X. Jézust megfosztják ruháitól
Nem a ruha teszi az embert. De Jézust mégis emberségének utolsó védő páncéljától akarják kiforgatni, amikor levetkőztetik. Nem viselt soha gazdag, pompás ruhát. De varratlan köntösét Mária szőtte. Épp ezért tépik le róla.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Amikor csupasz testtel megáll az emberek előtt, senkinek sincs kedve ahhoz, hogy kinevesse. Megérzem-e én is, hogy a minden okkal vagy ok nélkül megszégyenített emberben az ő méltóságos meztelensége tárul elém?
XI. Jézust keresztre szegezik
Mi következhet ezután? Nehéz volna lépni, elbukni meg fölállni, de a mozdulatlanság még rémítőbb. Elernyednek az izmok, elernyed lassan az akarat is. Végtelennek látszó órák kezdődnek most – s az a másik út, amelyet egy helyben, mozdulatlanul csak egyetlen egyszer jár végig minden ember, de egyszer végig kell járnia mindenkinek.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Úgy szabad, hogy keresztre szögezteti magát. Elnémul, hogy a fájdalom mindenki által érthető nyelvén tegye szóvá Isten üzenetét. „Ha fölemeltetem, mindeneket magamhoz vonzok” (Jn 12,32).
XII. Jézus meghal a kereszten
Kiáltva hal meg: győzelemkiáltással. Azóta a halál – a mi halálunk is – kapu, amely az Atyára nyílik.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Értünk halt meg, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki, mi meg bűnösök vagyunk. Térdeljünk le néhány másodpercre ezzel a gondolattal!
Jézus testét leveszik a keresztrôl
Mária nem jajveszékel. Ő az Úr csöndes szolgálóleánya. Szótlan fájdalommal öleli magához a testet, tapogatja végig a hülő sebhelyeket.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Aki legközelebb van hozzá, azt tünteti ki azzal, hogy szenvedésének és halálának titkába avatja.
XIV. Jézus testét eltemetik
Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölődő barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis előkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnapra mire virradnak majd.
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ő Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is.
Befejezô imádság
Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsőségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Ámen.
