Tizenöt éves a hazai Antióchia mozgalom
Bármit tesztek, szívbôl tegyétek!
Szerző: Körössy László
Fotó: Körössy László
A magyar Antióchia ifjúsági közösségek szeptember 18. és 20. között a budapesti Szent Angéla Gimnáziumban tartották tizenöt éves jubileumi találkozójukat. A rendezvényen a fiatalok előadásai (a kiscsoportos beszélgetések előtti bevezetők) mellett Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke és Blanckenstein Miklós, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora is szólt a jelenlévőkhöz. A hétvégét záró szentmisét Székely János esztergomi segédpüspök vezette. A jubileumon mind a húsz magyarországi és felvidéki Antióchia közösség részt vett.
Az Apostolok Cselekedeteinek tanúsága szerint Jézus tanítványait először Antiochiában nevezték keresztényeknek. Az Antióchia programot 1960-ban fejlesztették ki az Egyesült Államok Indiana államában fekvő Notre Dame katolikus egyetemen. Magyarországra az ausztráliai Antióchia közösségeknek köszönhetően jutott el: a hazai Házas Hétvége mozgalmat vezető házaspár fia indította el a mozgalom hazai kibontakozását. Az első magyarországi Antióchia-hétvégét a Szent Rókus Antióchia
közösség tartotta 1995 februárjában. A Kárpát-medence szerte húsz közösséget számláló, idén tizenöt éves hazai Antióchia mozgalom 16-25 éves fiatalok plébániákhoz kapcsolódó missziós közössége. Tevékenységük során fiatalok misszionálnak fiatalokat. A kortárs közösség meghívására az „újak”az Antióchia-hétvégén keresztül csatlakoznak a mozgalomhoz. Persze nem csupán egy hétvégéről van szó, a program folytatódik: a fiatalok arra törekednek, hogy megismerjék egymást, illetve megbeszéljék és megértsék, hogy mit is jelent ma katolikusnak lenni. A segítő, támogató, befogadó közösség egy adott plébániához tartozik, és feladata elsősorban az, hogy elősegítse a tagok és a közösség lelki fejlődését. Az Istennel való kapcsolatban, illetve az egyének megszólításában elsősorban a személyességre törekednek, s a közösségi összejöveteleket a kötetlen forma jellemzi.
Fiatalok szólítják meg a fiatalokat
Az Antióchia program lényeges eleme, hogy a fiatalok vezetése és közreműködése által él. Ők vezetik a hétvégéket, ők tartják az úgynevezett bevezetőket (előadásokat), amelyeket kiscsoportos beszélgetések követnek, ők vezetik a beszélgetéseket is. Szolgálják egymást azáltal, hogy meghallgatják a másikat, megosztják élményeiket, támogatják és kihívás elé állítják társaikat, segítve egymást abban, hogy az Evangélium üzenetének tükrében mindnyájan tisztábban lássák személyes helyzetüket.
Az Antióchia tehát aktivizálja a felnövekvő nemzedéket. Szolgálatuk része az is, hogy a fiatalok az „anyaplébániáról” kiindulva részt vesznek egy-egy új közösség alapításában is. Ez erősíti bennük a missziós lelkületet. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy az érdeklődő plébánia elküld egy körülbelül tíz fiatalból álló csoportot egy házaspárral és egy pappal vagy szerzetessel egy másik plébániára, ahol ez a csoport részt vesz egy Antióchia-hétvégén.
Ezután következik a három-hat hónapos formálódási idő, amely alatt a kezdő csoport meghív másokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk, amíg kb. 25-en lesznek. Ők alkotják a team-et. Amikor kialakul a team, megtartják saját plébániai Antióchia-hétvégéjüket, amelyen szintén részt vehet egy másik plébánia csoportja.
Házaspárok a háttérben
Amellett, hogy a papok jelenlétükkel és lelki vezetőként vesznek részt a mozgalomban s a szerzetesek tanúságot tesznek hivatásukról, a házas felnőttek támogató jelenléte alapvetően fontos az Antióchia közösségekben, bár kevesen vannak és a háttérben maradnak, tanácsaik, tekintélyük elengedhetetlen része az adott közösség életének. Az adott házaspár szerepe ugyanakkor nem merül ki az ifjúsági közösség egyszerű támogatásában, és nem csupán arra valók ők, hogy a felnőtt férfi és női szerep modelljét biztosítsák. Az Antióchia elsősorban arra törekszik, hogy Krisztus-központú közösséget építsen. A házaspárok pedig a legalapvetőbb emberi közösség, a családegyház mintájára megnyitják szívüket és otthonukat a fiataloknak. A közösségben tanúságot tesznek egymás iránti elkötelezettségükről és bensőséges szeretetkapcsolatukról.
Bittsánszky János és Sára, az Antióchia nemzeti koordinátorai a jubileum kapcsán a Famíliának elmondták, hogy jelenleg húsz aktív Antióchia közösség létezik.
– De ha azt nézzük, hogy egy-egy hétvégén a résztvevők száma kb. 30-80 fő, akkor elmondhatjuk, hogy mindeddig közel ötezer fiatal élhette át az Antióchia-hétvége valóságát – teszi hozzá Sári.
A mozgalom fiatalokra koncentrál, az identitáskeresés érzékeny korszakában lévő ifjakat szólítja meg, és ebben jelentős szerepe van az élő Egyháznak, amely természetesen csak akkor működik, ha a fiatalok vállalják, hogy tesznek is valamit a közösségért.
– Azonos korúak vezetik egymást – veszi át a szót János. – Megélik azt, hogy ők a jelen Egyháza. Ha elfogadják, befogadják őket, és érzik, hogy tehetnek is az Egyházért, akkor ez boldoggá teszi a fiatalokat. Tíz évvel ezelőtt az ausztráliai tapasztalatok alapján kicsit túlzóak voltak az elvárásaink, de most belátjuk, a húsz közösség nagy siker a kelet-közép-európai viszonyok között.
Tavaly ősszel – Budapest után elsőként – Székesfehérváron jött létre újabb közösség a már meglévő mellett. Sári a koordinátori szolgálatukról szólva
lapunknak elmondta: nagy áldásként élik meg, hogy valójában a Szentlélek működik általuk.
„Ne féljetek találkozni a másik emberrel!”
Az egész Antióchia-tevékenység mondanivalója a jubileumi találkozó mottójában is benne rejlik: Bármit tesztek, azt szívből tegyétek.
Ennek az alapállásnak a következménye, hogy a közösségek nyitottak, befogadóak. Aki először találkozik velük, azt érezheti, hogy elfogadják olyannak, amilyen, és így önmagát adhatja a közösségnek.
A jubileumi hétvége fiatal vezetői, Berta Enikő és Kissevich Péter a misszióról beszéltek lapunknak:
– Szentendrén, a közösségünkben arra figyelünk, hogy ne csak a templomból hívjunk embereket, hanem a keresőket is megszólítsuk. És ez működik:
közülük már négyen megkeresztelkedtek és bérmálkoztak is a plébániánkon – mondta Enikő.
Péter pedig arról az örömhírről számolt be, hogy náluk, Székesfehérváron az újonnan alakult Antióchia közösség idén ősszel tartja első „hétvégéjét”.
Blanckenstein Miklós, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora a jubileumon megtartott előadásában rámutatott, hogy az Egyházban is fontos szempont lokálisan cselekedni, ugyanakkor globálisan gondolkodni, azaz egy adott közösségben a nagy Egyház szempontjait, a pápa útmutatásait is figyelembe venni. A misszióról szólva felhívta a jelenlévők
figyelmét: Magyarországon sokan azért nem mennek a templomba, mert még nem szóltak nekik. Az emberek személyes megszólítása tehát alapvető feladata a Krisztus-hívőknek – persze nem könnyű ezt megtenni, és a visszautasítással is számolni kell. A tanúságtételnek is van művészete, még egyházi körön belül is – mondta az előadó. A missziós lelkületet erősítendő Blanckenstein Miklós bíztatta a fiatalokat: „Ne
féljetek a világ gondjától, bajától!” S hozzátette: „Ne féljetek találkozni a másik emberrel!” Ehhez az erőt az a tudat adhatja, hogy ők is fontosak Isten számára, éppúgy, mint mi.
A hazai „misszionáriusok” alaptapasztalatát és törekvését egy egyetemista lány, Hanna így foglalta össze:
– Jó lenne, ha a többiek nem valamiféle szentfazéknak látnának, hanem egy embernek, aki hisz Istenben.
