Nézőtér
Szerző: Vajda Judit, Nevelős Zoltán
Megtört ölelések (Los abrazos rotos)
A letisztultabb, klasszikusabb Volver után kedvenc spanyol rendezőnk – ismét az időközben múzsájává avanzsáló Penélope Cruzzal a női főszerepben – egy olyan darabbal jelentkezett, ami igazi kavalkádját nyújtja mindannak, amiért Pedro Almodóvart szeretjük. A Megtört ölelések vérbeli melodráma, melyben egy vak (forgatókönyv)író idézi fel egy csodálatos nőhöz (Cruz – ki más?) fűződő szerelmét. A filmben visszaköszönnek a rendező korai munkái A vágy törvényétől az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélénig, miközben direktorunk megidéz számos filmtörténeti klasszikust és művészt is. Ám Almodóvar nemcsak magánlegendáriumát építi tovább: trükkös szerkezetű művében (lásd flashbackek és „film a filmben” megoldások) valódi érzelmeket és katarzist nyújt nézőjének.
Az admirális (Admiral)
Andrej Kravcsuk orosz rendező harmadik nagyjátékfilmjét Nyikita Mihalkov A szibériai borbély című mozija és a Titanic című amerikai szuperprodukció nyomdokain haladva forgatta le. A közel 20 millió dolláros költségvetéssel készült Az admirális hollywoodi filmeket idéző, nagyszabású, látványos alkotás, melyben a nagybetűs Történelem eseményei keverednek a szív viharaival – rengeteg túláradó érzelemmel, ám igen ízlésesen ábrázolva. A címbeli Kolcsak admirális hűséges és sikeres katonája a németek ellen harcoló Orosz Birodalomnak (1915-ben járunk), aki sosem inog meg – kivéve, amikor megismeri első tisztje feleségét, Annát. Ezt követően több éven keresztül követhetjük a két ember tiltott szerelmének történetét, a kirobbanó polgárháborúval, a vörös és fehér katonák közt zajló harcokkal párhuzamosan.
Utolsó idôk
Mátyássy Áron bemutatkozó nagyjátékfilmje Kelet-Magyarországon, az ukrán határ közelében játszódik 1997-ben. Főhőse egy kirekesztett testvérpár: a huszonéves Iván olajcsempészetből próbálja meg eltartani saját magát és értelmi fogyatékos nővérét, Esztert. Amikor a beteg lánnyal tragédia történik, az addig szinte mozdulatlan, pangó világban olyan folyamatok indulnak el, melyek gyökeresen változtatják meg a testvérek életét. Mátyássy falusi környezetbe helyezett műve mégsem társadalomrajz, hanem egy letisztult, örök érvényű történet, melyben beszédes szimbólumok és erőteljes képi megoldások segítségével jutunk el az igazságig. A film az idei, 40. Magyar Filmszemlén az Arany Orsó nevű fődíjon kívül a legjobb filmzenének járó kitüntetést (Harcsa Veronika) és a diákzsűri elismerését is elnyerte.
Hitvallók és ügynökök
Oly sok komoly vitán és hangos botrányon túl még mindig volna mit tisztázni a Katolikus Egyház és a kommunista hatalom konfrontációjának és kiegyezésének történetéről, ezt a célt igyekszik szolgálni a friss kutatási eredményeket népszerűsítő módon, képileg igényes módon feldolgozó dokumentumfilm, Petényi Katalin és Kabay Barna alkotása. A film első fele az egyházüldözés kezdeti szakaszát, a szerzetesrendek feloszlatását, az egyházi iskolák bezáratását tárgyalja, felelevenítve számos hitvalló megrendítő történetét – Várszegi Asztrikot alkalmazva narrátorként –, felkavaróbb és vitára indító azonban a második rész, amely a diktatúra évtizedei alatt folyó, az állam szemében illegális egyházi tevékenységekről, illetve a békepapi mozgalomról és a titkosügynöknek beszervezett egyházi vezetőkről szól. Az árulásra való felbujtás sátáni módszereivel és az emberi gyengeségben való elbukás példáival fontos szembesülni, a film etikailag azonban kiegyensúlyozatlan azáltal, ahogy egyes leleplezett kollaboránsok számára megadja a védekezés lehetőségét, másoknak nem.
