Cikkek listázása

A kaposfői templom tövében és a baglasi cigánytelepen

Kertészek a szeretet tanodájában

Szerző: Lőrincz Sándor

Fiatal emberek, tele életerővel, reménnyel és világmegváltással. És tele szeretettel. Nevelőként, cigány gyerekek között töltik napjaikat. Tanítványaik pedig kapaszkodnak beléjük, mert többségük már tudja, hogy tanulni érdemes. Nem véletlenül hangoztatják: minden vágyuk, hogy eltartsák a családjukat, és olyan munkát végezzenek, ami miatt felnéznek rájuk, megbecsülik őket. Igaz, ehhez folyamatosan növelni kell az önbizalmukat. Ennek pedig az a leghatékonyabb módja, ha ifjú nevelőik lehajolnak hozzájuk, hogy felemeljék őket, hiszen – ahogy Hamvas Béla fogalmazott – a fény csak abban válik áldássá, aki másoknak is ad belőle.
A kaposfői, a Kaposmérőhöz tartozó baglas­pusztai, a kiskorpádi, a kisasszondi, a gigei és a rinyakovácsi cigánygyerekek ebéd után nem haza vagy napközibe iparkodnak az iskolából, hanem a kaposfői templom tövében, a plébánia udvarán álló, illetve a baglaspusztai cigánytelep közepén két éve felszentelt közösségi házba kísérik őket nevelőik. A személyes gondoskodásé a délután; elkészül a házi feladat, sorra kerül a kötelező irodalom, marad idő gyakorlásra, s még némi játékra is. Pedig sokan vannak. Kaposfőn mintegy hatvan, 10-18 éves diák tér be rendre a tanodába, Baglaspusztán pedig 40-45 óvodás, általános és középiskolás alkotja a tanodai létszámot. Öt főállású munkatársból és egy félállású asszisztensből áll a „tantestület”, amely jó szóval oktatja és játszani is engedi kisebb-nagyobb védenceit.

Somos László kaposfői esperes-plébános – akit a közelmúltban Somogy Polgáraiért-díjjal tüntetett ki a Somogy Megyei Közgyűlés – az életét tette fel arra, hogy segítse a cigányokat. Imával, gondolattal, szóval és cselekedettel. Ezért álmodta meg a tanodát, ahol élni és tanulni tanulnak a gyerekek, közben pedig – kiváló kertészeknek köszönhetően – kinyílnak, mint a tulipánok.

Isten kaposfői virágoskertjében „kertészkedik” Kiss Gyöngyi, akinek hamarosan „bekötik a fejét”. A kaposfüredi lány jogi asszisztensként most a hittudományi főiskolára jár. S hogy miként lett nevelő? Azt mondja, véletlenül, bár tisztában van vele, hogy a Gondviselés akarta így.

– Az egyik szombati szentségimádáskor imaszándékokat lehetett beledobni egy kosárkába. Azt kértem, hogy minden embert egyformán tudjak szeretni – mesélte. – Hétfőn telefonon kerestek, cigánygyerekekkel kellene foglalkoznom. Túl gyors és túl egyértelmű volt a meghallgatás. Huszonegy évesen, szinte gyerekként kerültem közéjük. Határozottabb, céltudatosabb lettem. Szinte velük együtt nőttem fel, amiért hálás vagyok. Igaz, a szeretethimnuszt folyamatosan gyakoroltatják velünk…

A háromgyerekes családapa, a zselickisfaludi Nagy Gábor állattenyésztő mérnökként – gyes után, merthogy ő volt gyesen – állást keresett az agráriumban. Nem talált. Ekkor szólt egy volt tanára, aki Somos atyát is tanította, hogy szükség van szociális koordinátorra. Így kóstolt bele a szociálpedagógiába.

– Előbb Kaposfőn dolgoztam, most pedig Baglasban vagyok – jegyezte meg a fiatalember, aki ugyancsak nevelő, de ha kell, sofőrködik, és ács- vagy kőművesmester mellett is megállná a helyét. – Az első három nap után bebizonyosodott: jól döntöttem. Hihetetlen pluszt ad ez a környezet, ez a közeg. Mondjam azt, hogy hiányzott az életemből? Még akkor is, amikor az egyik nyolcadikos srác nekem jött, és azzal fenyegetett meg, hogy fél téglával szétveri a fejemet…

Mint megtudtam, az egykori szájhős már a nagybajomi Kolping Szakiskolában tanul, s teljesen megváltozott, mintha egy vademberből állampolgárt neveltek volna, pedig egyik nevelő sem tartja vadembernek a cigánygyereket…

A negyedik gyermekével állapotos a hetesi Szabóné Kissvincze Mónika. Szociális munkásként végzett és a pécsi hitoktatóképzőn szerzett diplomát. Tőle tudom: amióta működnek a tanodák, nem volt osztályismétlés a suliban. Közöttük is van jobb képességű és gyenge, olyan is, aki szeret énekelni és táncolni, míg mások hallani sem akarnak a cigányfolklórról, ám soha nem viszonyítják egyik diákot a másikhoz.

„Csak” feltétel nélkül szeretik őket, s ez mindennél többet ér. Azon túl, hogy a tantárgyakra készülnek, megmutatják nekik, hogyan kell késsel-villával étkezni, elmagyarázzák, miért fontos a gyakori tisztálkodás, a gondozott külső, és azt is, hogy felelősséggel tartoznak a másikért, a különféle eszközöket, a játékokat pedig el kell pakolni…

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>