A kaposfői templom tövében és a baglasi cigánytelepen
Kertészek a szeretet tanodájában
Szerző: Lőrincz Sándor
Somos László kaposfői esperes-plébános – akit a közelmúltban Somogy Polgáraiért-díjjal tüntetett ki a Somogy Megyei Közgyűlés – az életét tette fel arra, hogy segítse a cigányokat. Imával, gondolattal, szóval és cselekedettel. Ezért álmodta meg a tanodát, ahol élni és tanulni tanulnak a gyerekek, közben pedig – kiváló kertészeknek köszönhetően – kinyílnak, mint a tulipánok.
Isten kaposfői virágoskertjében „kertészkedik” Kiss Gyöngyi, akinek hamarosan „bekötik a fejét”. A kaposfüredi lány jogi asszisztensként most a hittudományi főiskolára jár. S hogy miként lett nevelő? Azt mondja, véletlenül, bár tisztában van vele, hogy a Gondviselés akarta így.
– Az egyik szombati szentségimádáskor imaszándékokat lehetett beledobni egy kosárkába. Azt kértem, hogy minden embert egyformán tudjak szeretni – mesélte. – Hétfőn telefonon kerestek, cigánygyerekekkel kellene foglalkoznom. Túl gyors és túl egyértelmű volt a meghallgatás. Huszonegy évesen, szinte gyerekként kerültem közéjük. Határozottabb, céltudatosabb lettem. Szinte velük együtt nőttem fel, amiért hálás vagyok. Igaz, a szeretethimnuszt folyamatosan gyakoroltatják velünk…
A háromgyerekes családapa, a zselickisfaludi Nagy Gábor állattenyésztő mérnökként – gyes után, merthogy ő volt gyesen – állást keresett az agráriumban. Nem talált. Ekkor szólt egy volt tanára, aki Somos atyát is tanította, hogy szükség van szociális koordinátorra. Így kóstolt bele a szociálpedagógiába.
– Előbb Kaposfőn dolgoztam, most pedig Baglasban vagyok – jegyezte meg a fiatalember, aki ugyancsak nevelő, de ha kell, sofőrködik, és ács- vagy kőművesmester mellett is megállná a helyét. – Az első három nap után bebizonyosodott: jól döntöttem. Hihetetlen pluszt ad ez a környezet, ez a közeg. Mondjam azt, hogy hiányzott az életemből? Még akkor is, amikor az egyik nyolcadikos srác nekem jött, és azzal fenyegetett meg, hogy fél téglával szétveri a fejemet…
Mint megtudtam, az egykori szájhős már a nagybajomi Kolping Szakiskolában tanul, s teljesen megváltozott, mintha egy vademberből állampolgárt neveltek volna, pedig egyik nevelő sem tartja vadembernek a cigánygyereket…
A negyedik gyermekével állapotos a hetesi Szabóné Kissvincze Mónika. Szociális munkásként végzett és a pécsi hitoktatóképzőn szerzett diplomát. Tőle tudom: amióta működnek a tanodák, nem volt osztályismétlés a suliban. Közöttük is van jobb képességű és gyenge, olyan is, aki szeret énekelni és táncolni, míg mások hallani sem akarnak a cigányfolklórról, ám soha nem viszonyítják egyik diákot a másikhoz.
„Csak” feltétel nélkül szeretik őket, s ez mindennél többet ér. Azon túl, hogy a tantárgyakra készülnek, megmutatják nekik, hogyan kell késsel-villával étkezni, elmagyarázzák, miért fontos a gyakori tisztálkodás, a gondozott külső, és azt is, hogy felelősséggel tartoznak a másikért, a különféle eszközöket, a játékokat pedig el kell pakolni…
A tolerancia és az elfogadás próbájával naponta szembesül Tátrai Tamás is, aki felesége helyét „happolta el”, miután visszatértek Amerikából. Miért mentek az államokba? Az egy gyermekes tanító azt mondta: szerencsét próbálni. Kilenc hónapig bírták, ám azt tartják szerencsének, hogy most újra magyar földön álmodnak, dolgoznak és szeretnek. Tamás korábban a kaposvári Pécsi utcai iskolában tanított – ugyancsak javarészt cigány tanulókat. Így minden előképzettsége megvolt a tanodához, ahol jól érzi magát.
Csakúgy, mint Visnyei Gábor, a hittudományi főiskola hallgatója, aki a tanodában kiscsoportos hitoktatást is végez.
– Annak is örülök, ha valaki csak két mondatot tanul meg fejből, de annak is, ha kívülről fújja a verset. Ezek az apró sikerek mindannyiunkat megerősítenek – véli. – A cigány gyerekek körében – kerülve az erőszaknak még csak a látszatát is – kellő türelemmel, empátiával fedhetjük fel a hitben rejtőző titkokat.
Az egyházi ünnepek mindig szóba kerülnek, hogy halljanak karácsony és húsvét üzenetéről, tudják, hogy mit értünk adventen és nagyböjtön, mint ahogy azt is: pünkösdkor miként költözött közénk az Egyetemes Szeretet.
Somos László atya úgy véli: a cigányság vallásos. A kommunizmusban ők őrizték meg legjobban a hitüket, amit ma is tartanak. Mivel iskolai oktatásban az elmúlt rendszerben nem igazán részesültek, ezért hitoktatásban sem. A vallást apáról fiúra, anyáról leányra a családban adták át és őrizték. Hisznek a Gondviselő Istenben, aki gondoskodik erőről, egészségről és szerencséről, hisznek az örök életben, a feltámadásban, és gyermekeiket megkereszteltetik már néhány napos korukban.
Szabóné Kissvincze Mónika szerint a kaposfői és a baglaspusztai cigány családok jelentős része – rendkívül elkeserítő szociális helyzetük miatt – úgy ébred, hogy csak a mai napot éljék túl. Nem tudják, hogy mi lesz másnap, hiszen körükben száz százalékos a munkanélküliség. Ha megvan a mindennapi falat, a ruha, s ha pattog a kályhában a tűz, akkor gondolhatnak csak a holnapra. A társadalomnak éppen ezért kellene mielőbb ledöntenie az előítélet falait, és folyamatosan kísérni őket, csak akkor léphetnének előre…
Nagy Gábor állítja: a cigányság jelentős része valóban meg van bélyegezve. A kohézió legtöbb famíliában megvan, és a közösségükben is, de ezt lehet s kell is fejleszteni, hogy érezzék: a „többségi” társadalomban is vannak olyan mankók, akadnak olyan segítők, akik remélhetőleg el tudják juttatni őket az önálló életvezetésig, a felelős, tudatos gondolkodásig, hogy ne legyenek bizalmatlanok a magyarokkal szemben, mert most azok.
A nevelők örömmel számoltak be arról, hogy a szülőkkel is megértették, hogy értük vannak, és nem ellenük. Szerencsére a Német Katolikus Püspöki Konferencia segélyszervezete, a Renovabis, a Kaposvári Püspökség, valamint a Szent Erzsébet Alapítvány és két német egyházközség is támogatja a tanodákat, illetve a családokat, és partnerek az iskolák, az önkormányzatok is.
Egy-egy nyertes pályázat pedig még nagyobbat lendíthet rajtuk; táborok, kirándulások és kulturális rendezvények sora szerveződik a tanévben, hogy még inkább kitáruljon a világ hat falu cigánylurkói előtt.
Most, nagyböjt heteiben egy-egy szent életét dolgozzák fel a nevelők. A nagyhéten vetélkedőn bizonyíthatják, mit jegyeztek meg az életrajzi ismertetőkből. Természetesen nem marad el a jutalom sem. A szülőknek passiójátékot mutatnak be gyermekeik, így közösen lehetnek tanúi Jézus Krisztus szenvedéstörténetének.
A szeretet tanodájába kitárt szívvel és nyitott lélekkel térnek be a „kertészek”– akiket családtagjaiként szeret és tisztel Somos atya –, s otthonosan mozognak. Mindenki hat mindenkire. S hogy honnan érkezik az erő, ami újra és újra feltölti őket? Az Atyától, hiszen minden kegyelem. A fiatal pedagógusok tisztában vannak azzal, hogy alattuk a föld, felettük az ég, bennük pedig a létra.
