Anyák napi köszöntés
„Tégy úgy, mint Isten: légy emberré!”
Szerző: Körössy László
Fotó: Lambert Attila
– Legnagyobb fiúnk, Bálint, a pannonhalmi bencésekhez jár, Bernadett a Patrona Hungariae gimnáziumba, Mónika a szentendrei ferenceseknél nyolcadikos, Attila Gellért ötödikes, Mária Klára másodikos elemista, Emese Hedvig és Levente László óvodások, a legkisebb pedig Hajnalka Ilona, aki 2008. július 6-án született, ő most a kisbaba.
Ahogy telik az idő, egyre mélyebben átélem, hogy milyen nagy ajándék a gyermek: Isten meghív arra, hogy egy kisgyermeknek életet adjunk, részesei leszünk az ő teremtésének. Attól a perctől kezdve, hogy megfogan, örök élete van. Vajon gondolunk-e erre? Az első gyereknél persze még izgulunk, hogy mi lesz, barátkozunk az anyaság gondolatával. A harmadik gyereknél már nagyobb a rálátásunk, szoktam mondani, hogy a harmadiknál kellene kezdeni minden anyának. Akkor már jobban át tudjuk élni a születés csodáját – és élvezni azt. Mert erre is szükségünk van!
– A családjukban több korosztály él együtt. Jut mindenkire kellő figyelem?
– Az anyaság talán legnagyobb feladatának tartom, hogy másodszor is meg tudjuk „szülni” a gyermeket: hogy el tudjon kezdeni önálló személyiséggé formálódni – ami, azt hiszem, akkor kezdődik, amikor el tudjuk őt engedni. Ez megköveteli az önmagunkra való figyelést is. Már ötéves korban is el lehet ezt kezdeni. Ne ő várja, hogy én tegyem el a tányért a helyére! Amit képes megtenni a saját szintjén, azt tegye meg: tanulja meg, hogy az ő élete valóban az övé, fontos, amit tesz, és később tudjon mit kezdeni vele.
A nagyoknak persze másféle törődés kell, másfajta dolgokra vágynak: hogy üljünk le beszélgetni, menjünk velük színházba, moziba, kiránduljunk. Amikor megszületik egy kicsi baba, sokszor nem az a gondom, hogy vele mi lesz, hanem hogy a többiek hogyan élik meg, hogy többet vagyok a picivel. Nekem ugyan van nyolc gyerekem, de minden egyes gyermekemnek én vagyok az egyetlen anyukája. Igen, ez nehézség. Más családban pedig más gondok vannak. A nagycsalád egyébként sem önmagában érték. A fontos az anyaság szempontjából az, hogy minden gyereknek egy anyukája van: aki figyel rá, aki érti őt, tudja, ismeri a gondjait.
A Jóisten nagyon bátor, hogy ránk mert bízni ennyi gyereket. Sokra tarthat minket, és ezért mi is együtt növünk fel a feladathoz.
– Vannak helyzetek, amikor összecsapnak a hullámok?
