imanyolcad a Krisztus-hívők egységéért Szabadkán
„Ti vagytok erre a tanúk”
Szerző: Kovács Csaba
Immár több mint száz éve a keresztények minden évben imanyolcadot szerveznek a Krisztus-hívők egységéért, melynek hagyományos ideje a január 18. és 25. közötti időszak. Ezt a dátumot még 1908-ban javasolta Paul Wattson, az imanyolcad megálmodója, mivel ezek a napok fogják össze a Szent Péter és Szent Pál ünnepei közötti időszakot. Ezért szimbolikus jelentőségű is ez az időpont. Tudjuk azonban, hogy a déli féltekén, ahol január a vakáció megszokott ideje, hiszen ott akkor van nyár, az egyházak alkalmasabbnak találták az imahét megtartására a pünkösd közeli időszakot. Szép jelképe ez az időpont is a keresztény egységért hangzó imádságnak.
A 2010. évi egyetemes imahét tematikáját a skóciai egyházak dolgozták ki. Ennek egyik oka az, hogy 100 esztendővel ezelőtt éppen a skóciai Edinburgh-ban tartották azt a Világmissziói Konferenciáját, amelyet az újkori ökumenikus mozgalom nyitányának nevezünk. Az egység és a közös tanúságtétel igényének 100 év elteltével is van érvényes üzenete. A szekularizált, technika és gazdaság által uralt világban a hiteles krisztusi tanú megjelenése a misszió legfontosabb feltétele. Az idei imanyolcad jelmondata: „Ti vagytok erre a tanúk” Lukács evangéliumából (Lk 24,48), és minden napra adott egy külön téma is, mint például: „Tanúságtétel az élet ünneplésével”, „Tanúságtétel a szenvedésben” vagy „Tanúságtétel a remény és bizalom útján”. A hangsúly tehát e témákban is a tanúságtételen van.
Éppen ez a szó jellemzi leginkább az imanyolcad hagyományát Szabadkán: a tanúságtétel. Már több mint negyven éve megszervezik a közös imát Szabadka keresztény templomaiban. Abban a városban, ahol nyolc katolikus plébániatemplom van, két szerb ortodox templom és egy-egy evangélikus, illetve református templom.
A hagyomány szerint minden év elején „zarándoklat” kezdődik öt katolikus, valamint egy-egy ortodox, evangélikus és református templomba. A hívek és a papság meglátogatja a keresztény egyházak templomait. Minden nap más-más templomban kerül sor az igeliturgiára és a közös imára a keresztények egységéért. A közös imafüzetek és plakátok valamennyi templomban megtalálhatók, és az egyházak képviselői ezeket együtt készítik a már megadott világimahét anyagai alapján. Ezen a héten az is megtörténik, hogy egy katolikus templomban evangélikus lelkipásztor mond beszédet, vagy hogy a katolikus pap református templomban prédikál. A helyi püspök pedig rendszeresen jelen van a szerb ortodox templomban, és beszél az egybegyűlt hívekhez. További érdekesség az is, hogy a szabadkai egyházmegye védőszentje Szent Pál apostol, akinek ünnepe egybeesik az imahét befejezésével. Így az ünnepi püspöki szentmisén a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban jelen vannak a térség keresztény püspökei is. A házigada, msgr. dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök. Rendszeresen részt vesz az eseményen dr. Irinej Bulović, szerb pravoszláv bácskai püspök, dr. Csete-Szemesi István, református, valamint mr. Dolinszky Árpád evangélikus püspök is.
Az utóbbi néhány évben ezen a napon megszervezték a keresztény püspökök regionális konferenciáját is. A fönt említett püspökök zárt ajtók mögötti gyűlést tartanak, ami azt jelenti, hogy nemcsak a közös ima által és a liturgián való részvétellel építik az ökumenizmust, hanem konkrét feladatokat próbálnak együtt megoldani. Közösen próbálnak föllépni az állami szervek előtt a keresztény egyházak a kérelmeikkel, követeléseikkel, melyekből a szerbiai demokratikus változások után egyre több van. Itt említhetjük meg az egyházak bejegyzését az új vallási törvény alapján, valamint a vagyonvisszaszármaztatást, az iskolai hitoktatást és más fontos témákat. A zárt ülés után következik a szentmise, a közös sajtótájékoztató, majd természetesen az agapé.
A záróünnepségen részt vesznek a helyi önkormányzat képviselői is, általában a polgármester és munkatársai, valamint a diplomácia képviselői – tudniillik két konzulátus működik Szabadkán: a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság Főkonzulátusai –, akik a hívő közösséggel együtt támogatják az ima nyolcad fontos céljait.
Az ökumenizmus ebben a térségben különösen fontos. Nemcsak deklaratív szinten, hanem tanúságtétellel szükséges megélni azt. Mondhatnánk azt is, hogy létfontosságú és a jövőnk záloga. Az utóbbi száz évben Szabadka városa sok változáson ment át. Többször változott az országhatár, és tartozott ide- vagy oda, lakosai pedig nemzeti és vallási alapon is keveredtek, költöztek, jöttek-mentek, maradtak. Sok a vegyes házasság. Vegyes nemzeti és vallási szemszögből is. A katolikusok általában magyarok és horvátok. A református és evangélikus hívek magyarok, az ortodox hívek pedig szerb nemzetiségűek. Nagyon fontos ezért a fönt említett regionális püspöki konferencia, mert itt konkrét dolgokat lehet megtárgyalni, és ez a közreműködés reményt ad, hogy a jövőben a tolerancia, az egymás mellett élés nem csupán eredményes és szép lesz, hanem aktív dialógussá is fejlődik. Hiszen egy Mester tanítványai vagyunk, akinek tanúi akarunk lenni. Tanúk a tanúság minden kötelezettségével, felelősségével és szenvedésével. Természetesen a tanúság minden örömével is, hiszen jó hírt vinni örömteljes dolog még akkor is, ha olykor megpróbáltatásokkal jár.
