Cikkek listázása

Ányos Pál prédikációi az ifjúságnak

„Édes Fiaim… Figyelmezzetek!”

Szerző: Toldi Éva

A 18. század egyik legjelentősebb költője volt a nagyesztergári születésű, Veszprémben, a ferencesek kriptájában eltemetett Ányos Pál, pálos rendi szerzetes, akinek nemrég látott napvilágot eddig kiadatlan prédikációgyűjteménye a veszprémi Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat részeként „Édes Fiaim… Figyelmezzetek!” címmel. A könyv méltó folytatása a 2007-ben megjelent, a költő verseit és szépprózai írásait tartalmazó Higgy, remélj, szeress! című gyűjteményes kötetnek. Mindkét kiadvány a Veszprémi Művészetek Háza gondozásában jelent meg, s a szerkesztők, Jankovics József (az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatóhelyettese) és Schiller Erzsébet (egyetemi adjunktus) alapos irodalomtörténészi tudományos munkáját dicséri.

Ányos Pál írói munkásságával máig nincs az őt megillető helyen irodalmi közemlékezetünkben, fogalmaznak az irodalomtörténészek gyakran napjainkban. Általában a szentimentalizmus irányzatához kapcsolták líráját, prózai és verses levelezését, s aztán, mint ilyet, félretették, elfelejtették. Holott a valóság az, hogy a felvilágosodás első vonalához tartozott (nemhiába szánta neki Bessenyei György a felállítandó tudományos akadémia titkári tisztségét – írják kortársai) és a romantika előfutára volt. Szemléletes fogalmazásmódja, nyelvi merészségei, képalkotó képzelete ennek bizonysága. E nyelvi-stilisztikai eszközök azonban nemcsak költészetét, prózáját, hanem szónoki, egyháztanítói szolgálatát is át- meg átszövik. Ennek bizonysága a most megjelent prédikációs kötet. Az irodalmi munkásságát övező hiányos-téves értékelő képnek a helyretétele inspirálta már 2006-ban, a költő születésének 250. évfordulójára alakult veszprémi Ányos-emlékbizottság tevékenységét, melynek eredményeként több helyszínen jubileumi ünnepségeket tartottak.

Ányos Pál 1756 decemberében született a Veszprém megyei Nagyesztergáron. Veszprém megyei középmódú nemesi család fia volt. Tizenhat éves korában lépett be a pálosok tanító rendjébe. A középiskolát rendjének híres pápai gimnáziumában fejezte be, majd rövid időre a márianosztrai rendházba került, ahol megismerkedett és összebarátkozott a nála néhány évvel idősebb Virág Benedekkel, aki az ókori latin szerzők rendszeres megismerésére és a régebbi magyar költők olvasására buzdította. Egyetemi tanulmányainak ideje alatt barátkozott össze azzal a fiatal katonatiszttel, Barcsay Ábrahámmal, aki Bessenyei György legszűkebb felvilágosodott baráti körébe tartozott, s aki lírájára nagy hatással volt. Amikor befejezte az egyetemet, a felsőelefánti kolostorba (ma Szlovákia) küldték áhítatos remeteéletet élni. Itt azonban rátört egy titokzatos betegség. A testi szenvedések egyre jobban kínozták. Huszonhat éves korában a székesfehérvári gimnáziumba küldték tanítani. Betegsége azonban egyre jobban gyötörte. Már haldokolva vitték Veszprémbe, abban a reményben, hogy ott egy ismerős orvos fájdalmait enyhíteni fogja, de nem így történt.

Ányos Pálnak csupán 28 esztendő adatott a Gondviseléstől, hogy állomáshelyeinek alig pár száz kilométeres körzetében létrehozza a modern magyar irodalom legérdekesebb, komplexitásában is egyedülálló, hagyományőrző, ugyanakkor váratlan újításokban is gazdag és maradandó életművét – hangzott el a kötet veszprémi bemutatóján. Az igényes kivitelű új kiadvány, bár a szerzetes 1783-ban (több mint kétszáz éve) írott egyházi beszédeit tartalmazza, hihetetlenül aktuális lehet napjainkban is. Elmélkedései ugyanis felhívják a ma emberét, mire kellene legjobban figyelnie szabadságban elrugaszkodott napjainkban. A kötet Ányos Pálnak a „székesfehérvári királyi oskola” tanáraként, lelki vezetőjeként az ifjúságnak és tanárkollégáinak tartott nagyböjti három napos lelkigyakorlatos szentbeszédeit (hat elmélkedését) tartalmazza, valamint egy Abán, Szentháromság vasárnapján elmondott prédikációját és végül az 1782-es tartományi rendfőnökválasztás alkalmából tartott előadását (az eredeti latin nyelvű változatot és annak magyar fordítását is megismerheti a kiadványból az olvasó a zirci ciszterci atya, dr. Bán Elizeus fordításában).

A lelkigyakorlatos elmélkedések a „lelki magánosságnak” szükségességéről és hasznáról, az emberi ártatlanság megőrzésének, megtartásának módjáról, erkölcsi erősítő szerepéről, a vétkeknek gonoszságáról, a kísértések fajtáiról, személyiséget romboló hatásáról, a bűnbánat jelentőségéről, az üdvösség elnyerésének vágyáról, a múlandó gyönyörűségekről és az örökkévaló boldogságról, a penitencia, az imádság gyógyító, új életre ébresztő erejéről szólnak. „Édes Fiaim! Figyelmezzetek!” – halljuk a fel-felcsendülő figyelmeztetést Ányos ajkán. Mintha csak napjainkhoz szólna, figyelmeztetve Vörösmarty előfutáraként: Mi a legnagyobb kincs, amelyet őriznünk, ápolnunk, védelmeznünk kell életünkben? Netán a gazdagság, a hírnév, a hatalom vagy a hosszú élet, a testi örömök? „Nem, nem, Édes fiaim! Nem a pénz, nem a nagy uraság, nem a hosszú élet az…”, hanem, amint Szent Dávid mondotta: „az ártatlan kezűség, a tiszta szívűség” – mutat rá a szerzetes. Példázatokon át magyarázza meg a retorika szabályait követve, mit is jelent a testi-lelki ártatlanság. Az elmélkedéssorozat Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írott második levele alapján – „Kellemetes időben meghallgattalak téged, és az idvösségnek napján megsegítettelek téged” (2Kor 6,2) – hív fel a bűnbánatra, a „lelki magánosságra” (elcsendesedésre, lelkiismeret-vizsgálatra, penitenciára).

Ányos Pál prédikációi erős, magával ragadó szónokot feltételeznek – írja a kötet utószavában Jankovics József és Schiller Erzsébet. Érdekes párhuzamot fedezhetünk fel írásaiban a költő és a prédikátor között. Míg Ányos verseinek világi képei, szófordulatai, mondatszövése alig-alig sejteti, hogy szerzőjük szerzetes, s csak néhány kimondottan vallásos tematikájú verséből (Három királyok napján, Boldogságos Szűz Máriához az édes hazáért, Ájtatos ének…) árad a szakrális erő, addig prédikációiban is tetten érhető a lírai én képteremtő, szublimáló képessége. A szentírási, evangéliumi idézetek, igei utalások tovább erősítik, mélyítik a beszédek lelkiségét.

A lelkigyakorlat során, a hosszú összezártság hangulatában különösen mély benyomást tehetett a hét elmélkedés a hallgatóságra – írják a szerkesztők –, mikor a tanárok és tanítványok csak gyónással, gyóntatással megszakítva, szemüket a prédikáló papra és a két gyertya közötti feszületre függesztve hallgatták a szerzetest. A prédikációk komoly olvasottságról, a görög-római irodalomban, filozófiában való nagyfokú jártasságról tanúskodnak, s gyakran megélt tapasztalatokat tükröznek.

A kötetet Ányosnak az 1782-es tartományi rendfőnökválasztásra írott gondolatai zárják. Ezek hátborzongatóan kurrensek ma is, mintha csak napjaink politikai valóságához szólnának, kiáltanának a nemzetmentés szolgálatával. „Velünk született az a vélemény és felfogás…, hogy valahányszor összejövünk, hogy jelöltekre szavazzunk, azokat tartjuk a többiekkel szemben felékesítendőknek és valamilyen hivatalra kinevezendőknek, akikről nyilvánvalóvá vált, hogy ők sokkal különbek a többieknél, sok szempontból ők egyedül messze a legméltóbbak. Ezt az örökséget hagyták ránk minden idők királyai, az összes királyságok, az összes monarchiák, olyannyira, hogy ezt a maradandó, a legbelső érzésektől jellemzett véleményt az idők semmiféle változandósága, sem a dolgok átalakulása, még a gonosz emberek sem tudták eltörölni és megszüntetni… S ma is ezt üzenik nekünk: Válasszátok mindig a jobbat!”

A prédikációs kötet többek között a Táncsics Alapítvány, a Veszprém városi, megyei és a Fejér megyei önkormányzat, Csaba Ferenc és Fenyvesi Ottó költő, a nagyesztergári római katolikus egyházközség és helyi alapítvány támogatásával jelenhetett meg.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>