Évforduló
Szerző: Mácsai Kornélia
Fotó: Körössy László
„Fiatalok, ez a nap a tiétek!”
1984-ben II. János Pál egy keresztet bízott a Szent Péter téren összegyűlt fiatalokra. Egy évvel később, 1985-ben az Ifjúság Évét hirdette meg az ENSZ: ennek kapcsán a Szentatya levelet intézett a világ fiataljaihoz, amelyben arra hívta fel őket, hogy virágvasárnaponként együtt ünnepeljenek Rómában a szentmisén. Ezen kívül kétévente kerül sor egy nagyméretű ifjúsági találkozóra is, amelyet az aktuális pápa üzenetével készít elő, illetve határozza meg a mottóját. Az első találkozó Rómában volt, majd ezt követte Buenos Aires, Santiago de Compostela, Czestochowa, Denver, Manila ötmillió fiatallal, majd Párizs és végül a 2000-ik év nagy jubileuma Rómában. Ezt követte Toronto 2002-ben, majd XVI. Benedek pápa is folytatta a világifjúsági találkozók hagyományát: 2005-ben Kölnben, majd 2008-ban Sydney-ben személyesen is ott volt a fiatalok között. II. János Pál pápa 1998-as üzenete máig érvényes minden fiatalra és lélekben fiatalra: „Ma újra szól hozzátok a kereszt üzenete. Rátok van bízva, akik a harmadik évezred felnőttjei lesztek. (…) Ez a kereszt a fiatalokkal együtt zarándokolt egyik országból a másikba, egyik földrészről a másikra. A ti választásotok, keresztény fiatalok, világos: Krisztus Keresztjében fedezitek fel létezésetek értelmét és misszionárius lelkesedésetek forrását.”
100 éve született Lékai László
1910. március 12-én, Zalalövőn született dr. Lékai László. Tanulmányait Nagykanizsán kezdte, 1928-tól teológiát tanult Rómában, majd itt szentelték pappá 1934-ben. 1936-ban teológiai doktorrá avatták. Kezdetben Ukkon teljesített kápláni szolgálatot, ezután Veszprémben, a Davidikum Fiúnevelő intézetben és a szemináriumban is tanított, majd Balatonlellén plébánosként működött. 1944-től püspöki tanácsos, majd titkár, végül 1946-tól pápai kamarás volt. Sopronkőhidán együtt raboskodott Mindszenty József bíborossal, aki mellett a titkári feladatokat is ellátta. 1976-tól esztergomi érsek, prímás és bíboros, aki széleskörű tájékozottsága mellett megismerte a magyarországi plébánosok mindennapjait is – ezt az ismeretet bíborosként is alkalmazni tudta. A kommunizmus időszaka kétség kívül hatalmas feladatokat és felelősséget rótt az új bíborosra: a „kis lépések” politikája eredményesnek bizonyult a kényes helyzetben való előrehaladásra. Nevéhez fűződik többek között az ökumenikus közeledés, a világiak levelezői hitoktatói képzésének beindítása, valamint az Egyház és állam viszonyának élhetőbbé tétele is. Lékai bíboros 1986. június 30-án halt meg Esztergomban. Püspöki jelmondata – „A megnyesett fa kizöldül” – egész életére meghatározó módon igaz: nem volt hajlandó beletörődni a megváltoztathatatlannak tűnő helyzetbe, hanem bizakodásával, útkeresésével a ma emberének is példát mutatott.
„Solo Dios basta”
1515. március 28-án született a spanyolországi Avila városában, nemes családban Nagy Szent Teréz. Személyisége legfőbb vonásai már fiatalkorában nagyon kitűntek: szenvedélyes volt, temperamentumos és mindig vidám. Gazdag nemes lányaként neki sem volt más vágya, mint akkor a többi lánynak: jól férjhez menni. Benne azonban a mérhetetlen tudásvágy és a szeretetből fakadó cselekedetek is olyan mélyen gyökereztek, hogy hamar ráébredt: nem a házasságra, hanem az egészen Istennek szentelt életre szól hivatása. Apja akarata ellenére belépett az avilai kármelita rendbe, amely ekkor már a kényelem, a nyugalom és a középszerűség helye volt. Teréz negyven évesen döbbent rá arra, hogy Isten őt nem erre hívja – ekkortól számítja megtérését is, hiszen Isten végre teljesen birtokba vehette a lelkét és az akaratát. Hosszú küzdelmek árán megalapította a sarutlan karmeliták rendjét, amely az eredeti karmelita regulához való radikális visszatérést jelentette. Sem gyenge egészségi állapota, sem a pénztelenség vagy más hiányok nem akadályozták meg, hogy már életében számos kolostort – férfit és nőit egyaránt – alapítson, királyokkal és főurakkal tárgyaljon, utazzon és megőrizze mély kapcsolatát Istennel. Emellett azonban nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a nővérek mindig vidámak legyenek, és a Gondviselésbe vetett bizalommal ne rettenjenek meg a feladatok, nehézségek elől. Híres gondolata nekünk is reményt ad: „Semmitől se félj, semmi meg ne rettentsen. Minden elmúlik, Isten ugyanaz marad mindig. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmi sem hiányzik: Isten egyedül elég”.
