Cikkek listázása

Kérdéseinkre válaszol: Kránitz Mihály

„Mindig azt tehetem, amire meghívást kaptam”

Szerző: Körössy László

Fotó: Fábián Attila

Hitvalló embereket bemutató sorozatunkban egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait mutatjuk be. Ezúttal Kránitz Mihály, az Ut Unum Sint Ökumenikus Intézet elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető tanára válaszolt kérdéseinkre.

– Mi jelent az Ön számára igazi örömet?

– Mások öröme. S ha igazi, akkor a másiknak nyújtott konkrét segítség után érzem, hogy „ez jó mulatság, férfimunka volt”.

– Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege?

– A con-passio, vagyis a mások lelki vagy fizikai szenvedésében, elesettségében, magányában, betegségében, gyászában való osztozás és csöndes jelenlét.

– Melyik az az erény, amelynek a jelen­létét a legszükségesebbnek tartja mai társa­dalmunkban?

– A nyitottságot, és nem a bezárkózást a saját gondolatrendszerünkbe, hagyományainkba, szokásainkba. A nyitottság mindig az ember természetfeletti céljára, vagyis az Isten előtti hivatására vonatkozik, amely alapjaiban egy optimista hozzáállás is az élethez, a jövőhöz.

– Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nőkben?

– A megértést, a gondosságot, a spontán szeretetet és gondoskodást, az okosságot, a felelősséget, s mindezt Jézus „szemével” próbálom meglátni.

– Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak?

– Ezt másoknak kellene rólam megállapítani, én Pál apostolhoz fordulok, aki azt mondta: „De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall” (2Kor 12,6). De talán a készséget a tanulásra, a jóra való törekvést Isten ajándékaként tarthatom számon. Egyébként elcsodálkoztam, amikor a 2009-es Ki kicsodá-ban felfedeztem magam…

– Mit tart a legnagyobb hibájának?

– Ha elvétem azt a pillanatot – inkább csak figyelmetlenségből –, ha valakihez figyelmes, kedves, önzetlen lehetnék.

– Mi a legnagyobb kincs az Ön életében?

– Amikor huszonnyolc évvel ezelőtt papnak jelentkeztem, a Szentírás egésze vont hatalmába, papként pedig a szentmise bemutatása, amelyben imádkozni tudok az emberekért, a szükségben lévőkért, az újszülöttekért, az elhunytakért és önmagamért.

– Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét?

– Érettebb felnőttként nehéz erre válaszolni, mert feltételezi azt a tudatosságot, ami talán korábban nem volt meg, viszont hogyha ezzel a tudatossággal rendelkeznék az emberi fejlődés kezdetén, akkor – ahogy azt Szent Rita tette –, mivel ez a mai világ nagyon szétszakítja a családokat, a szülőknek való nagyobb engedelmességgel és nagyobb felelősségérzettel élném fiatal koromat.

– Mit jelent az Ön számára a katolikus­sága?

– Amit maga a szó is jelent, vagyis az egészre való rálátást, az „egyszerre egész” megragadását, amit Jézus Krisztus egyháza képvisel. Nagyon fontos, hogy ezt nem kizáró jelleggel, mert az egészbe belefér protestáns, ortodox és más vallások tagjainak az elfogadása is.

– Ki a kedvenc női és férfi szentje és miért?

– Több is van, de megemlíthetem Skóciai Szent Margitot, aki nehéz körülmények között is meg tudta szentelni családját, s akinek az ünnepnapján pappá szenteltek, valamint Edith Steint, aki a keresztben látta meg az igazi bölcsességet, s példaképe lehet a mai filozófusoknak, teológusoknak is. A férfiszentek közül talán Szent Ferenc, mivel ifjúkorom nagy részét a budai ferenceseknél töltöttem, és a szentendrei ferences gimnáziumban érettségiztem, s akinek a szent „rugalmasságából” talán bennem is van valami, s aki a legváratlanabb helyzetekben is az isteni gondviselésbe kapaszkodott.

– Ki a kedvenc történelmi alakja és miért?

– Talán furcsának hangzik, de az apostolok, akik elindultak a világba, a történelembe, és egyszerű eszközeikkel, de mégis a Lélek erejével voltak képesek alakítani egyéneket, közösségeket, s végül a világot és a kultúrát. Hacsak tehetem, felkeresem sírjaikat Rómában és szerte Olaszországban, vagy akár Kis-Ázsiában. Meghatározó kortárs történelmi személy számomra II. János Pál pápa.

– Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája?

– A Lukács evangéliumból az a rész, amikor Jézus a tíz leprást meggyógyítja, és közülük egy visszatér, leborul és hálát ad. Amikor a papi hivatásra jelentkeztem, akkor ez a szentírási hely erősített meg abban, hogy jól választok, ráadásul ennek a történetnek a végén az a bátorító szó hangzik el, hogy: „Állj fel, és menj! A hited meggyógyított.” (Lk 17,11–19) Egyébként Lukács evangélista személye is nagyon közel áll hozzám: volt benne történészi, művészi véna. Amikor kispapként Lentiben katonáskodtam, a Szent István Társulat vékony Újszövetségéből gyűjtöttem össze imákat, amelyeket beírtam az utolsó, üres lapokra, és elmondtam ezeket a nap folyamán. Magát az Isten szavát használtam tehát saját imáimként. Ezek főképp Pál apostol leveleiből származó hálaadó, dicsőítő, a keresztény hivatásra emlékeztető imák. Emellett kispap éveimben Charles de Foucauld Atyám, rád hagyatkozom kezdetű imája jelentett nagyon sokat számomra.

– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú időre egy lakatlan szigetre kellene mennie?

– Ismét egy fogas kérdés, mert „könyves” ember vagyok, s emellett rendszeresen olvasom a folyóiratokat is. De talán Kempis Tamás Krisztus követése című műve, amely mind a szemináriumba való jelentkezésem idején, mind pedig azt követően nagyon hatott rám, s ebből még A szent kereszt királyi útja című részt emelném ki. De a különböző élethelyzetekre valószínűleg Szent Ferenc Fiorettije is választ adna nekem.

– Ki a kedvenc regényalakja, és miért szereti?

– Inkább a hősökkel és valamilyen szent ügyért önmagukat feláldozó szereplőkkel tudok azonosulni, s így Dosztojevszkij és Tolsztoj regényei jutnak most eszembe, amelyeket a Budapest–Szentendre vonalon iskolába menet és jövet volt módon olvasni.

– Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára?

– A létszámkorlátozás önkényes. Ahogy Isten sem szűkkeblű, s azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, én leginkább, ahogy tavaly pappá szentelésem húszéves évfordulójára emlékezve egy más jellegű vacsorára, a szentmisére hívtam azokat, családokat, szerzeteseket, papokat, akiknek ma is sokat köszönhetek, akik körülöttem voltak, és támogattak akkor is, amikor ők erről nem tudtak.

– Melyik a kedvenc magyar bora, étele?

– Nagyon ritkán iszom, és viccesen szoktam mondani, mert „vezeklek”, vagyis papi életem során többször ülök autóba, s ez természetesen sok mindentől megóv, de a balatonszemesi Zrínyi Pincészet bora különösen is ízlett az elmúlt évekből. A jánosházai Szent Imre Katolikus Iskolában pedig egy, a kedvenc ételt firtató kérdésre a túrós tésztát válaszoltam, ami sokak helyeslését váltotta ki.

– Melyik virágot szereti a legjobban?

– A rózsát, mert édesanyámat is így hívják.

– Mivel tölti szabadidejét?

– Főállásban vagyok pap, és még azt a hobbit is megengedhetem magamnak, hogy az úgynevezett szabadidőt is Istennek, a tanulásnak, mások szolgálatának szentelhetem. Valójában nem is kell kikapcsolódnom, mert a gondviselés kegyelméből mindig azt tehetem, amire meghívást kaptam.

– Ki a kedvenc festője, muzsikusa?

– Molnár C. Pál képei mindig megragadnak színes realitásukban, történetiséget, hitet, meggyőződést tükröző megfogalmazásukban. Komolyzenét tizenhét évesen kezdtem el tanulni, majd a kántorképző első két évéig és a budapesti konzervatórium felvételiéig eljutottam (vadászkürtösként). Nagyon szeretem Mozart műveit, kürtversenyeit, Requiemjét és a Varázsfuvolát. Emellett Pergolesi Stabat matere hat rám minden egyes alkalommal: mintha a mennyországban az angyalok karában lennék.

– Van-e kedvenc sportja, sportolója?

– Szentendrén a gimnáziumi kosárlabdacsapatban játszhattam, s egy alkalommal a gimnáziumok Pest megyei harmadik helyezését is kivívtuk Czája Mátyás tanár úr és edzőnk kezei alatt, de gyerekként szerettem focizni is, és előfordul, hogy családokkal nyaralva még most is „labdába rúgok”. Emellett Kósa Ferenc filmje, a Küldetés, amely Balczó András nemes „küzdelmét” mutatta be, még hivatásomra is hatott. Példa volt számomra a Tűzszekerek protestáns lelkészének, Eric Liddellnek az 1924-es párizsi olimpián mutatott hite és akaratereje is. Mert ez az olimpikon mondta ki: „hiszem, hogy Isten céllal teremtett, s amikor futok, az ő öröme jár át”.

– Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét?

– Talán a kék, amely a mennyboltra is utalhat, arra a világra, amely számunkra titokzatos módon Isten létét rejti, de ugyanakkor a tengerre is utalhat, mely ismét a végtelenséget jelenti.

– Ha csodatévő hatalmat kapna, mire használná?

– Csak jóra. Mégpedig ahogy Mátyás király, álruhában tenném, segítve a szükséget szenvedőkön. Már gyermekkoromban a piacon, ha lett volna pénzem, az eladó összes sárgarépáját megvásároltam volna, látva az ő egyszerű, szerény életét.

– Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek?

– Országunknak vannak felfedezetlen, rejtett szépségei, de Szentendre is a szívemhez nőtt, különösen a vártemploma, amelynek belső ajtórácsához többször letérdeltem imádkozni életemért, hivatásomért, a jövőmért.

Mivel hosszabb időt Rómában, Olaszországban tölthettem, amely a kereszténységgel is nagyon szoros összefüggésben van, ezért a franciaországi kolostorok mellett Itáliában szeretek kirándulni, városokat, templomokat, közösségeket megismerni.

– Hol érzi igazán otthon magát?

– Az embert a születési helye mintegy determinálja arra, hogy amint csak egy édesanyja és családja van, ugyanúgy csak egy szülőföldje, anyanyelve és majd nyughelye legyen. Ez számomra természetes módon Magyarország. Itt nőttem fel, itt értek meg másokat, s engem is itt értenek meg, itt lehettem pappá, itt élnek a rokonaim, barátaim.

– Ha csak egy órája maradna az életéből, mit tenne a rendelkezésére álló időben?

– „Nem tudjuk sem a napot, sem az órát”, ezért szeretném a jelen időt, ami adatott nekem, azzal az odaadással és felelősséggel élni, ami az Isten által adott ajándék, és ha ebből az időből valamelyik épp az utolsó óra lenne, talán akkor sem kapkodnék, hanem a keleti szerzetessel együtt csak annyit mondanék: „Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek!”

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>