Cikkek listázása

Évtizedek missziós tapasztalatai

Mozaikok a misszióból

Szerző: Szarvas István

P. Csókay Károly jezsuita szerzetes a Papság Éve kapcsán beszélt dél-amerikai missziós tapasztalatairól a Família magazin Olvasóinak.

Tudnunk kell, hogy minden papi hivatás mögött az Úr Jézus hívása áll egy küldetésre, egy misszióra. Nekünk részünk van Krisztus papságában, beletartozunk az Úr Jézus titokzatos testébe, az Egyházba. Azért jött Krisztus, hogy Isten országát adja nekünk, ezzel meghív mindnyájunkat, hogy ezért az országért dolgozzunk. Ez az általános papság lényege.

Amikor a misszióra gondolunk, akkor küldetésre gondolunk. Emlékezzünk csak a Misszió című filmre. Ebből kiderül, hogy az első hithirdetők csodálatos hitbeli közösségeket tudtak megvalósítani az indiánok között, akik nyitott szívűek voltak. Megvalósították Jézus tanítását: legyetek mindnyájan egyek. Azokat az egyszerű embereket nem zavarta meg a civilizáció. Ezt tapasztaltam magam is: egy évet Kolumbiában, 16 évet Chilében, az indiánok között töltöttem. Az emberek nagy része egyszerű földműves volt. Jobban ki tudták nyitni szívüket az evangélium előtt, befogadták Jézust. Hatalmas tömegben álltak készen arra, hogy részt vegyenek a szentmiséken, lelki napokon, szertatásokon.

Kolumbiában például a legnagyobb ünnepek közé tartozott a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe. Mindenki szentáldozáshoz akart járulni ez alkalommal. Előző nap délután 2 órakor kezdtünk gyóntatni, és hajnali 2-ig tartott a gyóntatás. Ez egy kisebb városkában történt. Mindenki meg akart gyónni. Mi pedig hálát adtunk az Istennek, mert csak az ő erejével tudtuk ezt megcsinálni. Ez a régi misszionáriusok öröksége volt.

Chilében más volt a helyzet. Azokra a helyekre hívott a Gondviselés, ahol nem volt pap, ahol az emberekbe a hitet kellett plántálni, Jézust hirdetni. Elmentem északra, a bányavidékre, ahol ként bányásztak. Emlékszem, délután négyre értem a 4000 méter magason fekvő telepre. A fiatal bányászok futballoztak ott, ahol én már a légszomjjal küszködtem. Közéjük álltam, és elmondtam, hogy hithirdető vagyok, és azért jöttem, hogy szentmisét mondjak, hogy Jézusról beszéljek. Hagyjátok abba a játékot, és menjünk le az iskolába – kértem őket –, ott tartom meg a misét. Nem panaszkodtak, azonnal lejöttek és megtartottam az első misét. Lemondtak a munka utáni pihenésükről.

Később elmentem a földműves vidékekre, szintén olyan helyekre, ahol nem volt pap. Mindig találtam egy-egy családot, aki fogadott, de csak lóval lehetett közlekedni. Első dolguk az volt, hogy lovat adtak. Ezért meg kellett tanulnom lovagolni is. A tanyaközpontokban lévő iskolákban tartottuk a szentmiséket. Abban az időben, a 60-as, 70-es években nagyon szegény ország volt Chile, de volt egy olyan oktatási miniszterük, mint nálunk Klebelsberg Kunó. Tudta, hogy nagy kincsük a kultúra, a nyelv. Mindenütt iskolákat hozott létre, a tanyaközpontokban is. Ötven év alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül az ország.

Ezután kilenc évig a főváros külvárosában dolgoztam. Néhány évvel ezelőtt az ottani hívek látni szerettek volna, ezért meghívtak. Csodálkozva láttam, hogy az a templom és a plébánia, amit építettünk, milyen virágzó közösség lett. A hívek mindenről gondoskodtak. Különböző szolgálatokat szerveztek meg, például liturgikus csoportot, karitászt. Örültek, hogy valamilyen szolgálatot el tudtak vállalni. Megvalósult az általános papság tudata: mi Jézushoz tartozunk, a mi Urunkat szolgáljuk.

A Munkás Krisztus Plébánián tevékenykedtem, az ottani plébános Szentírást vett, összehívta az embereket, és így szólt hozzájuk: magyarázzátok meg az embereknek azt a szentírási mondatot, amelyet most átbeszélünk. Eleinte öten jöttek, aztán többen, végül 35-en. Mindenkinek volt egy kis bibliaköre. Komolyan vették az evangélium hirdetését.

Alberto Hurtadónak, Chile szentjének gondolataival zárom soraimat: „Az apostol nem egy aktivista, hanem olyan ember, aki minden pillanatban az isteni küldetésért él és cselekszik. Ebben van a mi küldetésünk: kikiáltani az egész világon Isten irántunk való szeretetét, Krisztus vérig menő szeretetét… Kereszténységünk nagyon egyszerű formulára szorítkozik: másik Krisztusnak lenni, hagyni, hogy ő hatalmába kerítsen engem, azt tenni, amit ő tenne helyemben, úgy szeretni, mint ő.”

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>