Negyven év szolgálat Győr-Révfaluban
Pápai áldás
Szerző: Jakab Gábor
Pozsgai Sándorné Jolika negyven éve díszíti a győr-révfalui Szentháromság-templomot. Szolgálatáért XVI. Benedek pápa a közelmúltban pápai áldásban részesítette. A megtisztelő oklevél átadására az év végi hálaadáson került sor.
Jóleső délutáni téli séta után érkezem a révfalui házhoz, hol Joli néni finom süteménnyel fogad. Rögtön mesélni kezd. Kiderül, „élő várostörténet”, minden szóba kerülő emberről, házról, parkról, eseményről vagy éppen a révfalui temetőről sok-sok története van. Engem is kérdez, hol lakom, majd előveszi mindentudó kisokosát a városról, s mondja, az a ház valamikor a háború előtt Erdélyi Rudolf cukorkafőzője volt. Máris gazdagodtam, pedig Joli néniről még nem is beszéltünk. Magáról nehezebben beszél, nem tartja olyan fontosnak a vele történteket, de lassan azért kiderül, hogy ugyan Gyárvárosban éltek a szülei, mikor ő született, de már kétéves kora óta él Révfaluban, abban a házban, hol most is. „Nézze – mutat a nappali felső sarka felé –, ott 1944. április 13-án, a bombázások kezdetekor beesett egy gyújtóbomba, s tönkretette a frissen épült házat. Mire a háború után szüleim rendbe tettek mindent, jött az árvíz. Addig víz alatt volt minden” – mutat az ajtó fölé.
Iskolás éveiről szívesen beszél. „Az orsolyitákhoz jártam óvodába, s ott maradtam gyakorlós. Itt csak négy elemiig jutottam, jött a kommunizmus, államosították az iskolát, a nővéreket elvitték, én a Tulipános iskolába kerültem. Máig szívesen emlékszem vissza, hogy madarak és fák napján Márton bácsi, az altiszt lovas kocsin vitt minket Csanakra, hiszen ott is volt az orsolyitáknak birtoka. Nagy kaland volt, mikor kisdiákként felmehettünk a tetőteraszra, hol a nagyobbak hímeztek. Most ősszel, mikor a mai plébános úr, József atya ezüstmiséjét követően a Prohászka Gimnáziumban volt a szeretetlakoma, érdeklődve néztem körül, mi változott. Újra láttam magam előtt körbe szaladni a lányokat tornaórán, ahogy kifutnak a tornaterem kisajtaján arra az udvarra, mi ma az óvoda udvara. De majd most többet megyek oda, hiszen a kis unokám is ott lesz óvodás.”
