Cikkek listázása

Negyven év szolgálat Győr-Révfaluban

Pápai áldás

Szerző: Jakab Gábor

Pozsgai Sándorné Jolika negyven éve díszíti a győr-révfalui Szentháromság-templomot. Szolgálatáért XVI. Benedek pápa a közelmúltban pápai áldásban részesítette. A megtisztelő oklevél átadására az év végi hálaadáson került sor.

Jóleső délutáni téli séta után érkezem a révfalui házhoz, hol Joli néni finom süteménnyel fogad. Rögtön mesélni kezd. Kiderül, „élő várostörténet”, minden szóba kerülő emberről, házról, parkról, eseményről vagy éppen a révfalui temetőről sok-sok története van. Engem is kérdez, hol lakom, majd előveszi mindentudó kisokosát a városról, s mondja, az a ház valamikor a háború előtt Erdélyi Rudolf cukorkafőzője volt. Máris gazdagodtam, pedig Joli néniről még nem is beszéltünk. Magáról nehezebben beszél, nem tartja olyan fontosnak a vele történteket, de lassan azért kiderül, hogy ugyan Gyárvárosban éltek a szülei, mikor ő született, de már kétéves kora óta él Révfaluban, abban a házban, hol most is. „Nézze – mutat a nappali felső sarka felé –, ott 1944. április 13-án, a bombázások kezdetekor beesett egy gyújtóbomba, s tönkretette a frissen épült házat. Mire a háború után szüleim rendbe tettek mindent, jött az árvíz. Addig víz alatt volt minden” – mutat az ajtó fölé.

Iskolás éveiről szívesen beszél. „Az orsolyitákhoz jártam óvodába, s ott maradtam gyakorlós. Itt csak négy elemiig jutottam, jött a kommunizmus, államosították az iskolát, a nővéreket elvitték, én a Tulipános iskolába kerültem. Máig szívesen emlékszem vissza, hogy madarak és fák napján Márton bácsi, az altiszt lovas kocsin vitt minket Csanakra, hiszen ott is volt az orsolyitáknak birtoka. Nagy kaland volt, mikor kisdiákként felmehettünk a tetőteraszra, hol a nagyobbak hímeztek. Most ősszel, mikor a mai plébános úr, József atya ezüstmiséjét követően a Prohászka Gimnáziumban volt a szeretetlakoma, érdeklődve néztem körül, mi változott. Újra láttam magam előtt körbe szaladni a lányokat tornaórán, ahogy kifutnak a tornaterem kisajtaján arra az udvarra, mi ma az óvoda udvara. De majd most többet megyek oda, hiszen a kis unokám is ott lesz óvodás.”

Hogyan kezdődött templomi szolgálata? – kérdezem. „A révfalui templom a háború alatt találatot kapott, ezért sokáig nem használták. A plébániával szemben volt egy kis szoba, ott miséztek, de oda kevesen fértek be, sokan bejártak a belvárosba misékre. A Tulipános iskolában dr. Major István plébános úr volt a hitoktató, de itt már nagyon kevesen voltunk. Aztán a Kazinczy Gimnáziumba kerültem, itt Pető Miklós főtisztelendő úrhoz jártam hittanra. Esküvőnk a Könnyező Szűzanyánál volt, ekkor ott tartották az esküvőket. Azt követően jöttünk vissza Révfaluba, s azóta segítem a sekrestyések munkáját a virágdíszítéssel. Mindig pénteken negyed hatra megyek, ekkor érkezik a virág, s aznap este elkészül a heti díszítés. Persze ha esküvő, keresztelő vagy más esemény van, külön kell menni. Képviselő-testületi tag is vagyok, de most már jöhetnének a fiatalok” – mondja.

Arról faggatom, mire emlékszik vissza legszívesebben, azt mondja, az egész volt szép. Persze ki lehet emelni az ezüstmiséket, a püspöki bérmálásokat, a szembemiséző oltár avatását, a harangszentelést, a hatalmas tömeget Szalay Timót atya temetésén, Hosszú Lajos Ince atya aranymiséjét, Major plébános úr 60 éves szolgálatát vagy éppen a lourdes-i, fatimai zarándoklatokat, de egyben volt szép. „Csak tettem a dolgom, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni.”

Búcsúzóul még egy süteményt elfogyasztunk, közben elmondja, munkahelyéhez is ilyen

hűséges volt – első munkahelyéről ment 50 évvel később nyugdíjba. Hazafelé sétálva a téli Révfaluban azon gondolkozom, talán a hűség ad méltóságot a szolgálatnak. Hűség a családhoz, a helyhez, a templomhoz, a munkához, Révfaluhoz. Tényleg semmi különleges nem történt Joli néni körül, de ma már ez a különleges. Egy áldott életbe pillanthattam be ezen az estén.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>