Cikkek listázása

Mária keresztútja

Szent kereszted által megváltottad a világot

Szerző: Richard G. Furey C.Ss.R.

Fotó: Toldi Éva

Nem keresztút-e minden ember élete? Nincs-e minden élet tele szenvedéssel, botlással, fájdalommal, elutasítással, ítélettel, halállal, temetéssel… és feltámadással? Évszázados katolikus hagyomány a keresztúti elmélkedés, hogy életformánkká váljon. Mária, Jézus édesanyja járta az első keresztutat. Ez a keresztút Mária keresztútja, a stációkat az ő nézőpontjából próbálja visszaadni. Mária szemén keresztül látjuk Jézust, ahogy közeledik a Kálvária felé. Azután saját életünkre próbáljuk vonatkoztatni útját. Nem az itt leírt szavakon és mondatokon van a hangsúly, hanem hogy minél mélyebben elmerüljünk Krisztus szenvedésében, hogy e lelki utazás végén megértsük, mit tett értünk Krisztus, és növekedjék szeretetünk iránta és felebarátaink iránt. „Imádunk, Krisztus, és áldunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot.”

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Krisztust

Péntek kora reggel láttam fiamat. Akkor láttam először azóta, mióta elfogták. Sebzett, vérző testének látványa mint fájdalom tőre merült szívembe és elindította könnyeimet. És akkor Pilátus bírói székéből megkérdezte a tömeget, hogy miért akarják fiamat halálra ítélni. Körülöttem mindenki azt kiabálta: „Feszítsd meg!” Könyörögni akartam nekik, hogy ne tegyék, de tudtam, hogy ennek így kell történnie. Álltam mozdulatlan és sírtam magamban.

*

Úr Jézus, nehéz elképzelnem is azt a kínt, amit édesanyád érzett elítélésedkor. De mit gondolok ma, amikor haragszom valakire? „Feszítsd meg!” És amikor megszólok másokat? „Feszítsd meg!” Nem indítja-e meg ez is a gyötrelem könnyeit édesanyád és a te szemedben? Bocsáss meg nekem, Jézusom.

II. állomás: Krisztus magára veszi a keresztet

Összeszedve maradék erőmet, a tömeggel a tér bejáratához mentem. Egy kapu vágódott ki és a fiam vánszorgott át rajta. Háta mögött őrök mentek. Két ember nehéz fakeresztet vonszolt oda, és fiam vállára rakták, azután lökdösve megindították őt az úton. Fájdalmam elviselhetetlenné vált. El akartam venni keresztjét és magam vinni. De tudtam, hogy ennek így kell történnie. Szótlanul mentem tovább.

*

Úr Jézus, kérlek, bocsáss meg meg nekem, amikor még én is növeltem kereszted súlyát azzal, hogy

közömbös voltam felebarátom fájdalmával és magányával szemben. Bocsáss meg nekem, amikor másokról pletykáltam, meg amikor szándékosan elkerültem azokat, akik közeledni próbáltak hozzám. Segíts, hogy hasonló legyek Máriához mások keresztjének könnyítésében.

III. állomás: Jézus elôször roskad le a kereszt alatt

Közelről követtem fiamat, ahogy a Kálvária felé vánszorgott. Semmi sem lehetett volna fájdalmasabb számomra, mint látni őt így szenvedni. Láttam, ahogy a kereszt fája belevésődött a vállába. A szívem majd megszakadt, amikor arccal a földre esett és a súlyos kereszt a hátára zuhant. Azt hittem, hogy a fiam meghalt. Egész testemben remegtem. Aztán az őr belerúgott, ő lassan felemelkedett, és vonszolta tovább keresztjét, de a katonák továbbra is ostorozták. Saját testemmel akartam védelmezni, de tudtam, hogy ennek így kellett történnie. Követtem őt és sírtam magamban.

*

Uram, hányszor láttalak elesni, de Máriával ellentétben magadra hagytalak. Hányszor láttam embereket hibázni, és csak nevettem rajtuk. Hányszor lettem dühös, indulatos csak azért, mert valaki nem úgy cselekedett, ahogy én akartam! Mária veled volt és támogatott téged egész szenvedéssel teli utadon. Segíts, hogy én is így támogassak másokat. Uram, irgalmazz nekem.

IV. állomás: Jézus találkozik szentséges Anyjával

Valahogy átverekedtem magam a tömegen és a fiam mellé kerültem. Odaszóltam neki a nagy zajongásban. Megállt, tekintetünk találkozott. Az enyémben a gyötrelem, az övében a fájdalom és zavarodottság könnyei. Tehetetlennek éreztem magam, de akkor szemei ezt mondták: „Bátorság! Ennek így kell történnie.” És tovább cipelte keresztjét. Tudtam, hogy igaza van, és mentem utána, magamban imádkozva.

*

Úr Jézus, bocsáss meg, amikor tekintetünk oly sokszor találkozott, és én elfordultam tőled. Bocsáss meg, hogy amikor nem az én számíze szerint mentek a dolgok, éreztettem mindenkivel. Bocsáss meg, amikor apró kellemetlenségek megállítottak vagy elkedvetlenítettek, és nem hallottam meg hívásodat. Igen, Uram, tekintetünk sokszor találkozott már, de eredmény nélkül.

V. állomás: Cirenei Simon segít az Úrnak

Fiam arcán teljes tehetetlenséget láttam, ahogy próbálta vinni iszonyú terhét. Roskadozott a kereszt alatt. Minden fájdalmát éreztem a saját szívemben, és azt akartam, hogy mielőbb fejeződjön be a szenvedése. Ekkor mozgolódás támadt Jézus körül. A katonák egy tiltakozó embert vezettek elő a tömegből és kényszerítették, hogy vigye a kereszt végét, hogy könnyítsen fiam terhén. Az ember nem értette, hogy miért kell ezt tennie, de én már tudtam, és csendben követtem őket.

*

Úr Jézus, sokszor megtagadtam tőled segítségemet. Szavaidban kételkedő, önző személy voltam. Ne hagyd, hogy olyan legyek, mint Simon, hanem olyan, mint édesanyád, Mária, aki mindig engedelmesen és csöndesen követett téged.

VI. állomás: Veronika letörli Jézus arcát

Jézus közelében maradtam, és láttam, hogy egy asszony félrelökte az őrt, levette kendőjét és megtörölte fiam verejtékező, vérző arcát. Az őr azonnal visszarántotta. Az asszony tekintetével kérdezte: „Miért nem enyhíthetem szenvedését?” Én már tudtam, miért, és csöndben, hittel mentem tovább.

*

Uram, az az asszony mindenét odaadta neked, hogy segítsen. Én viszont többet akarok kapni, mint adni. Nap mint nap hány alkalmam lenne adni neked másokon keresztül, de én nem teszem. Megváltóm, ne hagyd a miért-et kérdeznem megint, hanem segíts, hogy mindenemet neked adjam.


VII. állomás: Jézus másodszor roskad össze a kereszt alatt

Fiam megint elesett és belém hasított a fájdalom arra gondolva, hogy meghalhat. Oda akartam menni hozzá, de a katona nem engedett. Jézus valahogy felállt és lassan megindult újra. Nagy gyötrelem volt látni, ahogy fiam elesett, aztán felállt és tovább vánszorgott. De mivel tudtam, hogy ennek így kell történnie, szótlanul mentem tovább.

*

Uram, mindenki közül Mária volt a leghűségesebb követőd. Sosem bizonytalanodott el, még irdatlan fájdalma közepette sem. Bűneim miatt sokszor elfordultam tőled és elhagytalak, sőt másokat is eltérítettem tőled. Bocsánatodért könyörgöm, Uram.

VIII. állomás: Jézus vigasztalja Jeruzsálem leányait

Pár lépésre voltam Jézustól, amikor megállt az asszonyok előtt, akik sajnálták és siratták. Mondta nekik, hogy ne ejtsenek érte könnyeket. Amikor lett volna alkalmuk Messiásként elfogadni őt, mint sokan mások, elvetették őt. Azt mondta, hogy inkább magukért sírjanak, azok a könnyek majd meghozzák megtérésüket. Az asszonyok nem látták az összefüggést Jézus halála és beszéde között. Én igen, és ahogy ment tovább, csendben követtem őt.

*

Megváltóm, hányszor tettem már én is ugyanazt, amit ezek az asszonyok: észrevettem mások hibáit és sajnálkoztam rajtuk, a magaméit pedig milyen kevésszer vettem észre és kértem értük a bocsánatodat. Uram, te ezeknek az asszonyoknak a példáján keresztül tanítottál engem. Bocsáss meg nekem vakságomért!

IX. állomás: Jézus harmadszor roskad össze a kereszt alatt

Jézus harmadik eleste még nagyobb gyötrelem volt számomra. Nemcsak mert sziklás földre esett, hanem mert már majdnem elérte a dombtetőt, ahol keresztre feszítés várta. A katonák kiabáltak, durván bántak vele, az utolsó métereken szinte vonszolták már. Szívem elszorult, amikor elképzeltem, hogy mi fog ezután történni Jézussal. De tudtam, hogy ennek így kell lennie és kapaszkodtam felfelé a dombon, csöndben követve őt.

*

Szerető Jézusom, tudom, hányszor próbáltam segíteni másokon és hányszor visszakoztam, amikor kényelmetlenné vagy fáradságossá vált a segítés. Ürügyeket találtam ki a magam mentségére. Add, Uram, hogy édesanyádhoz, Máriához váljak hasonlóvá, és sose húzzam vissza segítő kezemet, amikor másoknak szüksége van rám.

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

Mikor fiam végre megszabadult a kereszt súlyától, azt gondoltam, hogy egy kicsit megpihenhet. De az őrök tépni kezdték ruháját vérfedte testéről. Fiamat ilyen fájdalomban látni elviselhetetlen volt. Mégis – mivel tudtam, hogy ennek így kellett történnie –, csak álltam ott és csöndben sírtam.

*

Uram, én is téptem le ruhádat, az én saját módszeremmel. Felelőtlen beszédemmel mások nevét beszennyeztem és előítéletemmel megfosztottam másokat emberi méltóságuktól. Jézusom, oly sok módon bántottalak téged másoknak okozott fájdalmakkal. Segíts meg, hogy embertársaimban téged láthassalak.

XI. állomás: Jézust keresztre feszítik

Jézust a keresztre vetették és ő szinte önkéntesen odanyújtotta magát, hogy odaszegezzék. Éreztem szívemben a fájdalmat, amikor kezét és lábát átszaggatta a szög. Aztán felállították a keresztet. Íme, ott volt az én szeretett fiam megvetve, földi életet utolsó, kínszenvedéses pillanataiban. De tudtam, hogy ennek be kell következnie, és csak álltam ott és magamban imádkoztam.

*

Uram, mily fájdalmat viseltél el értem. És mily szenvedésen ment édesanyád keresztül, mikor egyetlen fia végtelen szeretetéből érettünk meghalt. Mégis mindketten azonnal megbocsátanak, ahogy megbánjuk bűneinket. Segíts, Uram, hogy elforduljak bűneimtől.

XII. állomás: Jézus meghal a keresztfán

Van-e nagyobb fájdalom egy anya számára, mint saját fia halálát látnia?!

Én, aki világra hoztam és felneveltem a világ Megváltóját, tehetetlenül álltam keresztje tövében, mikor feje lehanyatlott és meghalt! Fiam földi kínja bevégeztetett, de az enyém most érte el tetőfokát. Igen, ennek így kellett történnie, és én ezt elfogadtam – álltam ott és hangtalan gyászoltam őt.

*

Jézusom, kegyelmezz nekem azokért a rosszakért, amelyeket bűneim okoztak neked és embertársaimnak. Köszönöm szereteted e nagy tettét. Azt mondtad, hogy az igazi szeretet életünk feláldozása barátainkért. Add, hogy mindig a barátod lehessek. Taníts meg, hogy másokért éljek és téged el ne hagyjalak.

XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztrôl

A tömeg már elvonult és a lárma elült. Jézus egy barátjával álltam ott mozdulatlan és néztem fel Megváltónk, fiam holttestére. Aztán két ember levette testét a keresztről és a karjaimba helyezték. Leírhatatlan fájdalom járta át lelkemet. Ugyanakkor örömet is éreztem. Fiam élete kegyetlen véget ért, de ez nekünk, embereknek életet hozott. Tudtam, hogy ennek így kellett történnie és magamban imádkoztam.

*

Uram, kínszenvedésed véget ért. Mégis én meghosszabbítom, amikor veled szemben a bűnt választom. Én is részese vagyok keresztre feszítésednek, ezért teljes szívemből esdeklek bocsánatodért. Segíts, hogy életem méltó legyen hozzád és édesanyádhoz.

XIV. állomás: Jézust sírba teszik

Jézus testét a sírhelyhez vittük és ott magam helyeztem el. Közben magamban sirattam őt és örvendeztem érte. Még egyszer ránéztem szeretett fiamra, aztán mentem. A sírt bezárták és mielőtt végleg eljöttem, arra gondoltam, hogy ennek be kellett teljesülnie számodra… Csöndben, hittel fogok várni.

*

Igen, Uram, ennek így kellett történnie és egyedül azért, mert te szeretsz engem. Tőlem csak annyit kérsz, hogy igazi keresztény életet éljek. Sose mondtad, hogy az könnyű lesz. De erős leszek, hogy bűneimet leküzdjem és csak egyedül neked éljek felebarátaimon keresztül.

XV. állomás: Jézus feltámad

Fiam értünk felajánlott áldozatáért a legnagyobb hálával tartozhatom csak. Mégis leírhatatlan ürességet éreztem, amikor szeretett fiam nélkül kellett élnem. Két nap múltán azonban az az üresség hihetetlen boldogsággal töltődött meg – Jézus föltámadt! Megváltónk új életre nyitott utat. Ez az, aminek be kellett következnie, mert az ő kifogyhatatlan szeretete a legtöbbet adta nekünk. Örökké fogok örülni – de már nem némán, nem magamban…

*

Köszönöm neked, Megváltóm! Köszönöm a te végtelen szeretetedet, amely kiemel engem bűnösségemből. Megpróbálom életemet jobbá tenni. Segíts, hogy mindig emlékezzek a te szeretetedre! Mária, föltámadt Megváltónk édesanyja, taníts olyanná lennem, mint te, hogy mások iránti szeretetemmel viszonozzam az ő szeretetét!

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>