Évforduló
Évforduló
Szerző: Mácsai Kornélia
Roger testvér
1915. május 15-én született Svájcban Roger Schütz-Marsauche egy mélyen vallásos protestáns családba, kilencedik gyermekként. Édesapja protestáns lelkész, ő maga is teológiát hallgatott a lausanne-i, majd a strasbourgi egyetemen. Protestáns lelkészként érkezett a franciaországi Taize városába azért, hogy közösséget hozzon létre az emberek közötti kiengesztelődés előmozdítására, az üldözöttek és a betegek megsegítésére. 1942-ben a nácik elől menekülve visszatért Svájcba, majd 1944-ben ismét Taizeben működött. 1949-ben a közösségéből hét tag fogadalmat tett, majd 1952-ben írta meg azt a regulát, amely még ma is érvényben van. Az egyre nagyobb tömegeket vonzó találkozók, a szerzetesek munkája és Roger testvér vezetése hatással volt mind a protestáns, mind a katolikus hívek életére. 2005-ben ima közben egy román nő végzett vele Taizeben. „Keresztény identitásomat abban találtam meg, hogy összebékítsem eredeti hitemet a Katolikus Egyház titkaival, anélkül, hogy ezáltal bármivel is szakítanék” – írta.
Széchenyi István
1860. április 8-án, 150 éve halt meg a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István. 1791-ben született Bécsben. A főúri családok fiataljaihoz hasonlóan az ifjú gróf is léha, felelőtlen életet élt eleinte, ám korán felébredt benne az érdeklődés és a felelős tenni akarás Magyarország gazdaságáért és kultúrájáért. Számos európai körútja során arra az elhatározásra jutott, hogy a hazai nagybirtokosokat és nemeseket kell maga mellé állítania, akik segítségével megtörténhetne a radikális változás. Cikkeket, tanulmányokat írt, számos egyesületet, gyárat és szervezetet alapított. 1830-ban jelent meg a Hitel, amelyben egy gazdasági-társadalmi programot foglalt össze Magyarország polgári átalakulásához. Az újításokban és alapításokban személyesen vett részt: tapasztalatával, vagyonával és tanácsaival számos kezdeményezés elindítója volt. Noha Kossuth a legnagyobb magyarnak nevezte, mégsem tudtak együttműködni: Széchenyi egyre inkább magára maradt a haladás többi képviselőjével szemben. Döblingbe elmebajtünetekkel érkezett, ám hamarosan kiderült a bécsi kormány számára, hogy innen tartott fenn nemzetközi kapcsolatokat Európa többi nagyvárosával. A döblingi elmegyógyintézetben állítólag önkézzel vetett véget életének.
Munkácsy Mihály
110 éve, 1900. május 1-jén halt meg Munkácsy Mihály. 1844. február 20-án született Munkácson, eredeti vezetékneve Lieb volt. Szülei korai halála miatt a nagybátyjánál nevelkedett, aki asztalosnak küldte el tanulni, majd Szamossy Elek festővel találkozva a festészet iránt kezdett el érdeklődni. Tanulmányainak helye Pest, Bécs, München, majd Düsseldorf volt, ahol elkészítette Siralomház című képét is, amely párizsi kiállítását követően egy csapásra híressé tette – alig 26 évesen. Párizsba tette át a székhelyét: innen kiindulva szinte egész Európát bejárta. Képei nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem megmutatják Munkácsy kereszténységét, valamint a szociológia és az emberi sorsok iránti fogékonyságát, hiszen képein szinte életre kelnek a figurák, a történetek. Fiatalkorában szifiliszes lett, majd noha ebből kigyógyult, később ebbe halt meg az endenichi idegszanatóriumban.
Teilhard de Chardin
1955. április 10-én halt meg New Yorkban Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes. 1881-ben született Sarcenatban, Franciaországban. Tanulmányait a jezsuiták iskolájában végezte, majd a rendbe is belépett – azonban a jezsuitákat Franciaország 1902-ben száműzte, így ő is Angliába távozott. Kairóba került fizika- és kémiatanárnak: a természet iránti érdeklődése nem korlátozódott a tanításra, állatgyűjteményéből állandóan küldött haza Franciaországba is. 1908-ban szentelték pappá Angliában. A természettudományos kutatásai, tanulmányai folytatása és tökéletesítése érdekében a rend Párizsba küldte, hogy ott Marcellin Boule, a paleontológia és őstörténet professzorának irányítása mellett földtörténetet tanuljon. Munkájában megpróbálta a lehetetlennek tűnőt: a vallás és tudomány összehangolását. Katonaként szolgált az I. világháborúban, ahol az emberi borzalmak közepette vallásos munkákat írt, amelyeket tovább tökéletesített a háború után. Tanulmánykörutakat tett Ázsiában, majd Afrikában és az Egyesült Államokban is. Életét végigkísérte a meg nem értettség és az elutasítottság, hiszen gondolatai jóval előbbre mutattak koránál.
Apor Vilmos
65 évvel ezelőtt, 1945. április 2-án adta életét boldog Apor Vilmos győri püspök azokért a lányokért és asszonyokért, akiket a győri püspöki palota pincéjében az orosz katonák elől bújtatott. 1892. február 29-én született Segesváron, de a család nagyon hamar Bécsbe került, ahol gyermekkorát töltötte. Vallásossága, komolysága mindig is meghaladta korát, a papi pálya választása nem érte váratlanul édesanyját. 1909-ben jelentkezett papnak, majd gróf Széchenyi Miklós püspök az innsbrucki szemináriumba küldte, ahol öt évig tanult. Gyermekkorától kezdve meghatározta életét a kötelességtudat, a pontosság és a szigorú önfegyelem. 1915. augusztus 24-én szentelték pappá, majd a Nagyváradi Egyházmegyében kezdett szolgálni. 1941-ben kapta a győri püspöki kinevezést, ahol folytatta a Gyulán megkezdett lelkipásztorkodást: mindenkire odafigyelt, igyekezett a háború borzalmaiban is segíteni, vallásra való tekintet nélkül. Életét Szent István országáért ajánlotta fel: a nagypénteken kapott golyó húsvétvasárnap végzett vele.
Melocco Miklós
1935. április 3-án született Rómában, polgári családban Melocco Miklós. A római tartózkodás után egy ideig Berlinben élt a család, majd végleg visszatértek Magyarországra. Édesapját, aki az Új Ember újságírója is volt, koncepciós perben kivégezték. A gimnáziumi tanulmányok mellett a mindennapi megélhetésért dolgozott bármit, ami elérhető volt számára. Harmadik jelentkezésre vették fel a Képzőművészeti Egyetemre 1955-ben. Munkái között olyan művek vannak, mint az esztergomi Szent István megkoronázása, a szegedi ’56-os emlékmű, a székesfehérvári Mátyás király emlékmű vagy a veszprémi Brusznyai Árpád emlékműve. Sajátos stílusvilága a hazai figurális szobrászat egyik legjelentősebb képviselőjévé tette. Grafikai munkássága ugyan nem annyira ismert, ám ugyanolyan jelentős, mint szobrai. Témakörei közül a legismertebbek a nagy történelmi személyek és események, de az irodalom világából is megjelenítette például Adyt és Benedek Eleket.
Az Európai Unió bölcsője
1951-ben, május 9-én alakult meg az Európai Szén- és Acélközösség, amelyet a mai Európai Unió elődjének tekintünk. Hat ország, Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia szövetkezett azért, hogy szén- és acélkészleteik közös kezelésével megelőzzenek egy újabb háborút, hiszen egyik ország sem lesz képes és jogosult így önálló fegyverkezésbe fogni. Az ötlet Jean Monnet francia közgazdászé, akit Robert Schuman, a német származású francia külügyminiszter, az „unió alapító atyja” is támogatott, ezért „Schuman-tervnek” is nevezik. 2002. július 23-án szűnt meg, a mai Európai Közösség vette át feladatait. Az ESZA lett pár éven belül a másfajta együttműködéseknek, mint például a közös piacnak a kiindulási alapja.
Sandro Botticelli
1510. május 17-én halt meg a nagy itáliai festő, Sandro Botticelli. 1445-ben született, eredeti neve Alessandro di Mariano Filipepi volt. A beteges gyermeket a művészet vonzotta: a festészet mesterségének elsajátításában olyan tanára volt, mint Filippo Lippi. 1470-ben már műhelyt nyitott, majd a Medici családdal is kapcsolatba került, melynek tagjai több képén is megjelennek. Botticelli jellegzetes emberábrázolásával, színvilágával, képeinek témaválasztásával nagyon hamar a quattrocento (korai reneszánsz) egyik legkiválóbb képviselője lett Firenzében. Olyan műalkotások kerültek ki a keze alól, mint például a Háromkirályok imádása, a Rózsakertek Madonnája, a Könyves Madonna, a Vénusz és Mars vagy a Vénusz születése. Élete vége felé egyre inkább a vallásos témák felé fordul, ám eluralkodik rajta a misztikusság és a zaklatottság. A befelé fordulás miatt egyre kevesebbet festett. 2007-ben óriási szenzációt keltett az esztergomi Vitéz János érsek dolgozószobájában talált freskó bejelentése, melyet Botticellinek tulajdonítanak.
