Cikkek listázása

Alapítvány a lurkókért

Gyermekmosolyokért égi munícióval

Szerző: Székelyné Szénássy Judit

Egyik nagylányomat hívták a minap: be kellene mennie a kórház gyerekosztályára segédkezni a bent lévő gyerekeknél. Amikor hazajött, csodáról mesélt. Mesevilágról, jó tündérekkel, akik a pizsamás kis lurkókkal elfelejtetik egy időre a szurikat, a fájdalmas hegeket, a rosszízű gyógyszereket, az otthon hiányát. Kíváncsi lettem, kik állnak a gyermek­mosolyok mögött. A győri kórház gyerekosztályára belépve gyerekeim hajdani óvodájában érzem magam: játékok, rajzok mindenütt, mókás szőnyegeken mezítlábas, zoknis gyerektappancsok kúsznak-másznak. Ha nem lennének gyanúsan sokan pizsamában, azt gondolnám, hogy egy játszóházba csöppentem. Ahol Lurkó feliratú pólóban civileket is látok, akik a kis betegek lelkét próbálják simogatni.

Az emblémás póló arra az alapítványra utal, amely 2002 novemberében alakult a győri kórház gyermekosztályáért. Azóta műszerek beszerzése, konferenciák szervezése, rendelők felújítása, a környezet otthonossá tétele „írható a számlájukra”. Kialakítottak három játszóházat is, ahol önkéntes segítők terelik el a gyermekek figyelmét betegségükről játékkal, kézműves foglalkozásokkal. Diavetítés, meseolvasás, gyurmázás, mézeskalácssütés, gyöngyfűzés, üvegfestés, origamizás, rajzolás, festés, társasjátékozás, gipsz- és agyagtárgyak készítése a kínálat. Ottjártamkor éppen komoly papírhajtogatásban találok két ifjú hölgyet egy még ifjabb fiatalember társaságában. Mialatt a kezük szorgosan dolgozik, a világ dolgairól beszélgetnek. Közöttük ücsörög a kis széken, és hasonló elánnal hajtogat a kétgyerekes anyuka, az alapítvány létrehozója és motorja: Zajovicsné Vizer Bernadett. Miután megcsodáltam a készülő remekművet és a gyerekekkel is megbeszéltük, hogy „milyen jó volt, amikor Betti néni ismeretlenül odaült az ágyuk szélére, és mosolyogva megkérdezte: hogy vagy, kicsim…”, egy csendesebb sarokban beszélgettünk.

A kezdetekről kérdezem, és kiderül, hogy bár nem volt túl vidám, de semmi sem történt véletlenül…

„Akkor még a nagyobbik lányom csak két és fél éves volt – emlékezik vissza Betti –, és egy súlyos betegség támadta meg. Isteni gondviselésként éltem meg, hogy valami megmagyarázhatatlan belső késztetésre, egy viszonylag semmitmondó tünetet észlelve rajta, azonnal orvost hívtam. A gyógyítása, gyógyulása alatt egy pesti klinikán találkoztam először úgynevezett segítővel, aki az osztályon fekvő gyerekeknek tette elviselhetőbbé az ott töltött napokat, heteket.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>