Cikkek listázása

Lelkipásztori munka egy nemzetiségi faluban

Petrovo Selo – Szentpéterfa

Szerző: Horváth István Sándor

Szentpéterfa – egy alig több mint 1000 fős falu az osztrák határ mellett a Szombathelyi Egyházmegyében. A települést jórészt horvát nemzetiségű hívek lakják, akik nyelvükhöz és katolikus vallásukhoz egyaránt ragaszkodnak. Talán éppen ez a két érték s azok évszázadokon keresztül történő őrzése határozza meg a falu múltját, s minden bizonnyal jövőjét is. Riportunkban Schneller János nyugalmazott és Várhelyi Tamás jelenlegi szentpéterfai plébánosokat kérdeztük.

– Hogyan kerültek a horvátok Szent­péterfára?

Schneller János: – A török hadsereg 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt. A törököknek ezzel megnyílt az út Európa felé. A török veszélyt felismerte Hunyadi János, és sok csatában igyekezett az előrenyomuló törököket feltartoztatni. A török elleni harcban csak a horvátok voltak segítségére. Ez a közös fellépés Mátyás király halálával véget ért. Ezek után a törökök egymás után foglalták el a déli végvárakat. Miután elfoglalták Szlavóniát is, megkezdődött a horvátok menekülése.

Szentpéterfa abban az időben az Erdődyek birtoka volt. Az Erdődy családnak Szlavóniában is voltak birtokai, ezért az elnéptelenedett Szentpéterfát e menekülőkkel népesítették be. Ez a bevándorlás több hullámban történt, amelynek kezdete 1545-re tehető.

A falu első temploma valószínűleg Szent István király parancsára épült, és már egy 1221-ben kelt okmányban így történik róla említés: „Ecclesia ad Sancti Petri”, tehát már ebben az időben is Szent Péter apostol tiszteletére emelt istenháza állt itt.

Ezt a templomot a tatárjárás részben elpusztította, majd a meglévő alapokra Ellerbach Berthold új templomot emelt gótikus szentéllyel és sekrestyével az 1400-as években. Ezt az épületet vették birtokba a bevándorló horvátok, s ez a templom ma is Szentpéterfa büszkesége. Mivel a mai falu szélén, a temetőnél áll a templom, ezért a falu szívében 1863-ban egy kápolnát építettek a köznapi szentmisék bemutatására. Szentpéterfa tehát kicsinysége ellenére napjainkban két templomot tudhat magáénak. A községben élők többsége ma is horvát nemzetiségűnek vallja magát.

Szentpéterfa lakossága 1923-ban népszavazással döntött arról, hogy Magyarországhoz kíván tartozni, s ezért Vas Vármegye Törvényhatósági Bizottságától a többi érintett községgel együtt megkapta a Communitas Fidelissima, azaz a Leghűségesebb Község címet.

– Milyen különleges feladatai vannak egy papnak egy nemzetiségi faluban?

Schneller János: – A szentpéterfai horvát hívek buzgóságukat és templomuk, valamint kápolnájuk iránti szeretetüket, az Egyházhoz való hűségüket az 1980-as évek felújítási munkálatai alatt különösen kimutatták. 1979/80-ban új plébánia épült. 1980-ban megkezdődött az ősi templom külső és belső felújítása. Az oltárok renoválása évekig tartott, és befejezésül 12 regiszteres, két manuálos orgona épült. Ezután következett a falu közepén álló kápolna nagyobbítása. Új oltár, új padok, új festmények készültek, végül itt is épült egy új orgona. Mindez jelzi a hívek buzgóságát.

A templomban a papok mindig igyekeztek ápolni a hívek horvát identitását. Vasárnap két miséje volt a falunak, reggel 8 órakor kezdődött a szentmise magyar nyelven a faluba települt magyarok számára, 10 órakor pedig a horvát mise. A köznapi szentmisék, a keresztút, a litániák és az egyéb áhítatosságok horvát nyelvűek voltak. Horvát nyelvű liturgikus könyveket még időben sikerült beszerezni, de az imakönyvek beszerzése egyre nehezebb.

Az itt élő horvátok anyanyelve és vallásossága között nagyon szoros összefüggés tapasztalható. Szentpéterfa környékén több horvát falu is volt egykor. Az asszimiláció következtében lakóik mostanra vagy magyarok, vagy németek lettek. A horvát anyanyelv elvesztése következtében e falvakban a vallásosság a környék szintjére süllyedt, de Szentpéterfán továbbra is meghatározóak az anyanyelvi szentmisék és szertartások.

 

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>